39034. lajstromszámú szabadalom • Éghető gázzal és oxygénnel táplált lángzó

- 2 — suk és hogy a két csapot ennek dacára lehessen nyitni és zárni — egy közönséges csapot is alkalmazni, melyet egy fogaskerékáttevés útján kapcsolunk egy másik csappal. Ha az oxigénvezetéket megfelelően rendezzük el, azt is elérhetjük, hogy először az oxigén jusson a lángzóba, miáltal teljesen elkerülhetjük azt, hogy az izzóharisnyák elkormozódjanak. Maga a lángzíó a (d dl) összekötőcsőcsonkok a (h hl) csövek és a háromrészű (g gl) kapcsolódarabok útján van a csappal összekötve, de ezt a kapcsolatot a rajzon csak példaképen ábrázoltuk és ezt bármely más kapcsolással is helyettesíthetjük. Oxigénnel táplált lángzók kis láng mellett is nagy hőt fejlesztenek, ennek következtében a lángzíó nagy mértékben fölmelegszik, eme hővezetés útján az egész lángzóra elterjed, mi a lángzó hatásfokát és szabályozhatóságát igen kedvezőtlenül befolyásolja és főleg akkor válik kellemetlenné, mikor azt kézben kell vezetni. Hogy ezt a hátrányt elkerüljük, a (h) és (hl) vezetéket oly fémből vagy ötvözetből készítjük, mely a hőt lehetőleg rosszul vezeti, pl. kovácsvasból, nikkelacélból stb. - Maga a lángzó akként van kiképezve, hogy az oxigén a láng alsó részébe, illetőleg a különböző gázsugarak közé egyes sugarak alakjában áramoljék be. A (hl) csövön át bevezetett oxigén a (jl) kamrából a lángzó méreteinek megfelelően több csövön át jut a lángba, mely egy Mékerféle rácsnál ég. A lángzófej fölülnézete a 2. ábrán látható, a (k) csövek közel vagy egészen az (1) rács fölszinéig érnek. A (h) csőből az éghető gáz a (j) kamrába jut, melyen a (k) oxigén vezető csövek függélyes irányban át vannak vezetve. A gázt közvetlenül a (j) kamrán alkalmazott (m) harisnyatartó fölött meg lehetne gyújtani, de ez az elrendezés csakis igen kis lángzóknál célszerű, mert más esetben a láng nem volna elég nyugodt. Ezért nagyobb lángzóknál a (j) kamra fölső részét a gázt egyes szabályos áramokra osztó szerkezeti részekkel födjük le, mely célra drótszövet, áttört fémbádog stb. alkalmazható. Legcélszerűbben a 2. ábrán fölülnézetben és az 1. ábrán metszetben ábrázolt rács használható erre a célra, mely akként készül, hogy két fésűszerű metszésekkel ellátott lemezcsoportot alkalmazunk, melyek egymást 90° alatt keresztezik. Az ekkor keletkező rács viaszlépekhez hasonlít, melyeknek négyszögletes sejtjei vannak, de természetes, hogy asejtélfál^J ját másként is választhatnék. Ennek az elrendezésnek az az előnye, hogy a hőátvitel igen csekély, mert a rácsnak a lánggal érintkező fölülete az összes fölülethez viszonyítva igen csekély, és mert az áramló gáz a rácsot hűti, további előnye az elrendezésnek az, hogy a gázáramot annyi külön áramra osztja, ahány sejtje van a rácsnak, mikor az egyes oxigént vezetőcsövek az ezeket környező cellákat egyes lángzókat alkotnak, mely lángzók azután egy nagy lángzóvá tevődnek össze. Világító lángzónái a (p) izzóharisnyát az (m) harisnyatartón fölhúzott (o) szorítócsavar segélyével erősíthetjük föl, az izzóharisnyát viselő rúd eme szorítócsavarba van beszorítva és vagy kívül lehet alkalmazva, mint az a rajzon látható, vagy pedig központosán van elrendezve, mikor a rács központi nyílását lehet erre a célra fölhasználni. A lángzót tápláló két gáz mennyiségét az (r rl) fúvószájak segélyével szabályozhatjuk, melyeket a lángzó tetszőleges pontján, esetleg a lángzó előtt lehet a megfelelő vezetékekbe bekapcsolni, esetleg az utóbb jelzett esetben egyszerű szabályozó csapokkal is helyettesíteni. Eme fúvószájak megfelelő átmérőjű furatokkal ellátott fémdarabok, melyek épen annyi gázt engednek átáramolni, amennyit a lángzó helyes működése céljából átereszteni kell. A fémdarabok furatok helyett kerületükön szűk hornyokkal láthatók el, az ágyazásukban gyönge súrlódás által vannak rögzítve.