38845. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos feszültségek szabályozására
_ 4 -állító gerjesztő tekercselésén áthajtsa, vagy pedig hogy azt • korrigálja. Ha már most a (D) gerjesztőgépen az (E) gerjesztőtekercselésen kívül még egy mellékáramtekercselést helyezünk el, mely tekercselés a (D) gépben ugyanolyan feszültséget idéz elő, mint amennyi maga a kapocsfeszültség, akkor az (E) tekercselésben és azt (L) összekötő vezetékekben áramnak egyáltalában nem kell már folynia és ez esetben a (p2) feszültség, ill. a sz3ibályozandó feszültség matematikailag pontosan állandó, ill. a (p) feszültséggel arányos lesz. Az (L) vezetékben esetleg mégis keringő kiegyenlítő áram ez esetben már csak az utolsó korrektura szerepét játsza, A hatást egy, a (D) gépen elrendezett íőáramú kompound tekercselés segélyével is el lehetne érni, ha csupán (D) állítja elő az (F)-ben folyó áramot és ha (F)-nek ellenállása állandó. Alkalmazhatjuk a két tekercselési módot kombináltan is. Ha a gerjesztő fordulatszáma a főgép fordulatszámával egyszerre változik, akkor e hozzáadott tekercselés kedvező hatása kissé redukáltatik. Előfordulhat, hogy a szabályozandó feszültségnek nagyobbnak kell lennie, mint a gerjesztő (p) feszültségnek, pl. abban az esetben, ha a gerjesztő (pl) feszültséget akkumulátortelep állítja elő, míg a főgéppel ugyanannyi elemből álló második telep töltendő meg. Hogy a célt elérhessük, a (p2) feszültséget nem vesszük le a feszültségelőállító főkeféiről, hanem segédkefékről, melyek között kisebb feszültség lép föl, mint amennyi a főkefék között van. A főkeféknek a segédfeefékkel való kicserélése által a szabályozandó feszültségnek a (pl) gerjesztő feszültséggel szemben való csökkentését is idézhetjük elő. Ha a gerjesztendő gép motornak használtatik, mimellett azon kiemelendő tulajdonsággal bír, mely szerint a gép fordulatszámtól függetlenül a hálózatból konstans áramot, ill. konstans teljesítményt használ föl, szükséges az ellenkapocsfeszültséget bizonyos értékkel megnagyobbíthatni vagy csökkenthetni, hogy ily módon a motor áramfölvételét szabályozzuk. Ezt segédkefék alkalmazásától eltekintve, pl. azáltal is érhetjük el, hogy az (L) öszszekötővezetékbe kapcsolt gerjesztőtekercseléssel sorba tetszőleges fordulatszámú pótdinamót kapcsolunk, mely az (L) vezetékben annyi pótfeszültséget állít elő, ill. fölemészt, amint azt a mótorkapocsfeszültség óhajtott nagyobbítása vagy kisebbítése megkívánja. Ha a gép motorként jár, akkor a (pl) gerjesztő feszültséget rendszerint ugyanazon gyűjtősinékről szedjük le, mint amelyről a munkaáramot leszedjük, hogy úgy a mótoráram fölvételét a hálózat' feszültségingadozásaitól lehetőleg függetlenné tegyük. Ez esetben az 1. és 2. ábrán föltüntetett (A, A) kapcsokat valahol a mótoráram hozzávezető vezetékével kötjük össze, vagy más szóval e kombinációnál az (A A) kapcsokat nemcsak a (B B) kapcsokkal az (L) összekötő vezetékek segélyével kötjük össze, hanem két újabb vezeték segélyével a gerjesztendő gép munkakapcsaival kötjük össze. Ezen elrendezés oly gépfajt képvisel, mely függetlenül a sebességtől, a forgatónyomatéktól, a hálózat feszültségétől és esetleg a külső körbe iktatott terhelési ellentállástól konstans áramot lead és fölvesz. Hogy az áramerősség nagyságát szabályozhassuk és hogy továbbá generátorműködést egyáltalán lehetségessé tegyünk, az (L) összekötővezetékekbe kis pótdina! mót vagy más feszültségelőállítót kell kapcsolni, miáltal az (L) összekötő vezetékben a feszültségesés és így a munkaáram nagysága is meg lesz határozva. Ha e gépelrendezést önálló generátornak használjuk, akkor a pótdinamónak egyúttal az a célja, hogy segélyével az egész feszültség és áramrendszert megtartsuk stabilnak. Ily gépet pl. series világítási vagy munkaátviteli hálózatnál használhatunk. Ahelyett, hogy .az (L) vezetékbe pótdinamót helyezünk el, a (B) kapcsokat a feszültségelőállító segédkeféivel is köthetjük össze, de
