38576. lajstromszámú szabadalom • Számszerkezet vasúti vonatok számára, a kocsiknak kisiklás alkalmával való továbbítására

terhelésétől függetlenül állandó távolságban fogja a vágánytól tartani. A mellékelt rajzban a találmány tárgyának két példaképeni foganatosítási alakja van föltiintetve, és pedig 1. ábra mérlegkarszerű emelőre szerelt csúszósín oldalnézete, 2. ábra ennek elölnézete és 3. ábra ugyanennek fölülnézete a kocsiszekrény leemelése után, 4. ábra azon elrendezést mutatja, melynél a csúszósín a csapágytokra szilárdan megerősített karra van függesztve. Az (a) csúszósín a lefelé irányított (b) és (c) orrokkal van ellátva és a (k) fogósínekre van megerősítve. Az orrok a kocsinak a sínekről való teljes lefutását akadályozzák meg. A (k) fogósíneket az (1) összekötő sín tartja össze, mely az (n) lengő karokra van függesztve. Az (n) lengőkarok az (o) csapokra vannak ágyazva, melyek a kocsikeretre vannak szerelve. Az (a) csúszósín tehát könnyen lenghet föl és le és tetszőlegesen állítható be a vágány fölött. Hogy ezen beállítást az üzem alkalmával föllépő kocsiterhelési változásoktól függetlenné tegyük, a (p) csapágyra a (q) csapot alkalmazzuk, melyre az (r) kétkarú emelő van könnyen forgatliatólag ágyazva. Ezen emelő egyik végére az (a) csúszósínt fölemelt helyzetében tartó (s) rudazat van megerősítve, úgy hogy az (r) emelő másik, szabad vége fölfelé nyomatik és az (o) csaphoz támaszkodik. Amint a kocsi terhelése növekszik, a kocsikeret és ezzel az (o) csap is sülyed, miáltal az (r) emelő szabad vége leszoríttatik és ennek megfelelőlög az emelő másik vége az (a) csúszósínt fölemeli. Az (r) emelők egymással a (w) harántrudak segélyével vannak összekötve, nehogy oldalirányban eltolódhassanak. Mindenesetre a kocsiterhelésnek növekedése folytán az (a) csúszósín nem súrlódhatik a vágányon, hanem még inkább a vágányról jobban fölemeltetik. Az (s) láncnak az (r) emelőn való ferde fölakasztását azáltal kerülhetjük el, hogy a kocsikereten (az 1. ábrában pl. az (s) láncnak az (r) emelővel való kapcsolási helye fölött) egy második forgási csapot és ezen egy második mérlegkarszerű kétkarú emelőt rendezünk el. Kevéssel ezen emelőnek forgáspontja előtt, pontosan az (a) sín fölött ezen második emelőn erősíttetik meg az (s) lánc és ezen második emelőnek másik jóval hosszabb vége csuklósan kapcsoltatik az (r) emelőhöz és pedig közel (q) forgáscsapjához. Az (r) emelőnek a kocsi terhelése által előidézett mozgása ekkor a második kétkarú emelőre csak csekély mértékben vitetik át és ezen kis mozgás még tovább csökkentve adatik át az (s) láncnak, ill. az (a) csúszósínnek, mely utóbbi tehát gyakorlatilag már egyáltalában nem fog mozogni. Egyszerűbben akadályozható meg az (a) csúszósínnek magassági helj-zetváltozása a 4. ábrabeli elrendezéssel, melynél a csapágytokra a (z) kar van megerősítve, melynek szabad végére az (a) csúszósín az (s) lánc vagy hasonló segélyével van fölfüggesztve. Mivel a csapágj' a kocsi terheléseinek változása alkalmával helyzetét nem változtatja, úgy az (a) csúszósín is állandó magasságban marad a vágány fölött. A találmány lényegére nézve az (r) és (z) emelők alakja vagy ágyazási módja nem bír befolyással. Az (s) rudazat hosszát a (t) feszítőszerkezet vagy hasonló segélyével szükség szerint változtathatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szánszerkezet vasúti vonatok számára a kocsiknak kisiklás alkalmával való továbbszállítására, jellemezve azáltal, hogy a vágány fölött fekvő csúszósín a kocsira lenghetően van fölfüggesztve és a kocsival összeköttetésben álló rudazat segélyével a vágányhoz képest magassági helyzete beállítható. 2. Az 1. alatt igényelt szánszerkezet foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az (a) csúszósínnek magassági helyzetét szabályozó (s) rudazat a kocsi terhelésváltozásai által be nem folyásolt kocsirésszel van összekötve, azon célból, hogy a csúszósín lehetőleg kevéssé vagy egyáltalában ne befolyásoltassák a kocsi