38350. lajstromszámú szabadalom • Gép bálabroncsok készítésére

- 3 -egészen kivezetik. Rendesen a huzalok közvetlenül az izzító kemencéből jutnak a gépbe. Ha azonban a fülalakító készüléken esetleg javítások volnának foganatosítandók, meg kellene szüntetni a huzaloknak a gépen való keresztülvezetését, miáltal a huzaloknak az a része, mely ekkor a kemencében van, elégne és ily módon kárt szenvedne. Az említett berendezés azonban lehetővé teszi a huzaloknak a gépbe való folytonos bevezetését és lemetszését, minek megtörténte után azok a gépből kivezethetők és kézzel elkészíthetők. Ha a fülalakító készülék megint rendben van, az (I) villaalakú karok helyzetét ismét úgy változtatjuk, hogy a huzalokat az említett készülékbe vezeti. Az (I) vezetővilláktól a lemetszett huzalok a forgó (X) szállítókerék hornyaiba jutnak (5. és 7. ábrák). Mialatt a huzalok végei így meg vannak fogva, azok némelyike esetleg a többinél jobban előrenyomulhat, miért is azokat kiegyenlítjük a függélyes (K) lemez segítségével (4. és 5. ábra), mely a lengő (Z) karon van elrendezve (4. ábra) és egymásután minden egyes huzal végébe ütközik és azt kellő mértékben befelé szorítja. Mialatt (K) lemez ily módon a huzalra hat, azt az (L) szorító (5. ábra) súrlódás útján a szállítókerékhez szorítja és megakadályozza, hogy az saját tehetetlenségénél fogva túlságos mértékben elmozdíthasson. # Az (X) szállítókerekek a 'huzalokat egymásután a fülalakító készüléknek adják át (7—10. ábrák). A huzalt egy satú veszi föl, melynek fölső (M) pofája először leszáll addig, míg a huzalt könnyedén megfogja. Ezután az (R) sodrófejben csuklósan megerősített (0) karon elrendezett (N) pecek a huzaltól oldalt lefelé mozog, mire azt egy lengő (P) nyúlvány az (N) pecek körül (8. ábra) hajlítja és az (M) pofa alatti hézagba helyezi, hol már a huzal másik része fekszik (7. ábra). Ekkor az (M) pofa jobban leszáll és a huzalnak mindkét részét szorosabban megfogja. Az (R) sodrófej, melyen az (0) emeltyűkar van megerősítve, ekkor forogni kezd és az (N) pecek a sodronynak azt a részét, mely a satún kívül van, egymással összesodorja a fül alakítása céljából (10. ábra). Mihelyt a fül elkészült, az (R) sodrófejét hordó (Q) tengely az (S) bütyöknyúlvány segítségével megállíttatik úgy, hogy az (N) pecek megfelelő helyzetben marad (2. és 3. ábra). Minthogy ez a bütyök egy a (Q) tengelyen megerősített (T) szegmens kerületére fekszik, világos, hogy mihelyt a szegmens az említett bütyök alá jut a (Q) tengely és ezzel az (R) sodrófej forgása megszűnik. Hogy a (Q) tengely hirtelen megállítását megakadályozzuk, az ezen tengelyre ható (V) féket alkalmazzuk, mely alkalmas áttétel útján az említett tengely forgási sebességét fokozatosan csökkenti. Ezután a satú fölső (M) pofája fölemelkedik és az (X) szállítókerekek az elkészült abroncsot az ismert szerkezetű (Y) készülékhez vezetik, mely az abroncsokat megfelelő számban kötegekké egyesíti és a gépből kivezeti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gép huzalból való bálabroncsok előállítására, jellemezve egy folytonosan működő táplálókészülék és egy lemetszőkészülék által, mely a kellő hosszban bevezetett huzalokat levágja, továbbá egy a lemetszett huzalokat elvezető szállítóberendezés által, mely a huzalokat egy állítható villához vezeti, mely azokat helyzetének megfelelően vagy a fülalakító készülék felé irányítja vagy a gépből kivezeti. 2. Az 1. igényben védett gép egy foganatosítási alakja, jellemezve egy a huzalokat a fülalakító készülékhez szállító hornyolt forgó szállítókerék által, melyben az esetleg előrenyomúlt huzalok egy lengő lemez segítségével vis&zaszoríttatnak, illetve kiegyenlíttetnek. 3. Az 1. és 2. igényben védett gép egy foganatosítási alakja, jellemezve oly fülalakító készülék alkalmazása által, mely áll egy satúból, melyet a huzalt könnyedén megfogja, mialatt azt egy lengőkar egy másik lengő karon elrendezett pecek körül behajlítja, míg a satú megszorítása után az alkalmas áttétel segélyével for-