38328. lajstromszámú szabadalom • Rácsbetét vasbetonszerkezetekhez

hevederei a (22) helyeken illeszkednek egymáshoz, vagy pedig egymást átfödik. A tartók összekapcsolására a 4. ábra szerinti (8) közbenső rudak szolgálnak, melyek egyik végükkel az egyik tartó alsó hevederéhez, másik végükkel pedig a másik tartó fölső hevederéhez vannak a leírt módon s a kellő sűrűségben csuklósan foglalva. A keretrudak és közbenső rudak, illetve a hevederek és rácsrudak fönti összekapcsolása útján két vagy több rácsmű egy rácsos testté, illetve két vagy több tartó egy szekrénytartóvá egyesíthető s két tartó úgy köthető egymással össze rácsművek segélyével, hogy a tartók között fekvő ollóvasak a tartók között létesített lemez vasbetétjét alkossák. Két rácsos tartónak szekrénytartóvá való egyesítése a 32. ábrán ávn föltüntetve. Mindegyik tartó (9) fölső és (10) alsó hevederből s az ezekkel csuklósan összekötött (8) rácsrudakból áll. A rajz szerint két ilyen tartót, vagyis azok (10) alsó vagy (9) fölső hevedereit, vagy pedig mindkettőt rácsművek vagy (23) rudak kötik öszsze, melyek ugyancsak az ismertetett módon vannak a hevederekhez foglalva, hogy ily módon a szekrénytartó szélessége változtatható, illetve választható legyen. A (8) és (23) rudak közös összefoglalására a 28. és 29. ábrán föltüntetett szorító szerkezetet- alkalmazhatjuk. Az ilyen szekrénytartóknak tehát úgy szélessége és magassága, mint az egyes keresztmetszetekben szükséges vasmennyisége is, normális méretű vasak alkalmazása mellett, az adott esetekhez alkalmazható. Ezen szekrénytartónak a rácsműhöz hasonlóan az az előnye van, hogy az ilyen vasbetéttel készített vasbetonszerkezet a vas és beton közötti tapadástól független, mivel egyfelől a beton a rács nyílásain áthatol s másfelől a rézsútos vonórudak nem közvetlenül a húzás irányában, hanem ettől eltérő irányban feküsznek és az alsó hevederben föllépő húzóerőknek az olló kihúzására irányuló törekvése folytán az alsó hevederekre befelé irányuló erők vitetnek át, melyek a hevedereket egymáshoz közelítni törekednek, ami viszont a beton előnyös összeszorítását vagy összenyomását eredményezi. Valamely födém két szekrény- (rács-) tartójának a bordák között alkotott lemezvasbetétje gyanánt szolgáló rácsmű segélyével való összekötését a 33. ábra tünteti föl. A (24) rácsmű, mint egész, a két tartó közötti teret teljesen kitöltheti, vagy pedig egymással csuklósan összekötött részekből (csíkokból) állhat. A rácsmű a csuklósan összekötött rudak elforgatása által különböző nagyságú fölületekre állítható be s mindegyik vagy két átellenes oldalán a tartó hevedereihez erősíthető. Ha a rácsmű végcsuklói nem érnek egészen a tartókig, akkor itt is (21) csatlórudakat (10. ábra) alkalmazhatunk. Az ilyen vasbetét összefüggő s különböző irányokban megváltoztatható méretű vasvázat alkot, mely mindenféle húzó, nyíró és nyomó erőt fölvehet s amellett minden egyes rúd már a vasvázban biztos helyzettel bír úgy, hogy a beton becsömöszölése vagy más munkák alkalmával nem léphetnek föl helyzetváltozások. Mivel a vasváz előre megterhelhető s a vas és beton között igen kedvező összeköttetés létesül, jogosan állíthatjuk, hogy az ilyen vasbetonszerkezet úgy előállítása alkalmával, mint használat közben, a lehető legnagyobb biztosságot nyújtja minden előfordulható s nem ellenőrizhető véletlennel szemben. Másfelől pedig a szerkezet hordképessége nem függ a cementnek a betonhoz való tapadásától, mint eddig. Ha a 32. és 33. ábrán föltüntetett szerkezeteket 90°-kal elforgatva, tehát fölállítva gondoljuk, akkor oszlopokat és falakatkapunk, melyeknél az elmozdítás ugyanolyan módon, csakhogy más értelemben, vagyis az oszlop keresztmetszetének s a fal hosszának és szélességének irányában végezhető. A 34. ábra példa gyanánt oly oszlopot és oszlopfejet tüntet föl, mely a leírt módon keretrudakból és közbenső rudakból, illetve hosszvasakból és ezekhez csukló-