38251. lajstromszámú szabadalom • Robbantóaknával bíró lövedék hajóknak és egyéb vízben lévő tárgyaknak elpusztítására

_ 4, — szeleppel bíró (39) csatornán át szorítjuk be, mely utóbbit a (38) kamra megtöltése után a csavarmenetes (40) dugóval elzárjuk. Miután a (2) akna és ennek (3) hüvelye kilökettek, az akna is kilöketik a hüvelyből, és pedig az ennek (43) kamrájában (2. ábra) lévő sűrített levegő hatása folytán. A (43) kamra a (3) hüvely másik végétől a (44) dugattyú által van elválasztva és a sűrített levegő a (43) kamrába a lövedékköpenynek (38) kamrájából szoríttatik be a (2)' aknának egy megfelelő furatán és a (44) dugattyúnak (45) légnyílásán át, melynek egy visszacsapó szelepe megakadályozza a levegőnek a (43) kamrából való kiáramlását. Amint tehát a (3) hüvely az (1) lövedékköpenyből kihajíttatik, a (43) kamrában lévő sűrített levegő a (44) dugatytyút lefelé szorítja és a (2) aknát kilöki. A (44) dugattyúnak lefelé mozgását a (46) zsineg határolja, mely a dugattyút csak a (3) hüvelynek alsó végéig bocsátja. A (3) hüvely tehát zárva marad és levegővel telt bóját alkot, mely a (2) aknát a (4) kötél segélyével a kellő magasságban tartja. Némely esetben a (3) hüvelyt sülyesztő szerkezettel látjuk el a (43) kamrában; ezen szerkezet a savnak ellentálló anyagból készült (48) csőből áll, mely két (51, 52) dugóval van elzárva, melyek savban oldódó anyagból, pl. cinkből állanak. Ha különböző vastagságú cinkdugókat használunk és a (48) csövet az (52) dugón át sósav-gőzzel töltjük meg, akkor a sósav előbb a fölső, vékonyabb és azután az alsó dugót. pusztítja el, amikor is a (3) hüvely az aknával együtt elsülyed. Ha a (48) cső salétromsavval van megtöltve, akkor a 7. ábrában szakadozott vonallal berajzolt (53) tokot káliummal vagy más effélével megtöltve, a (48) csőbe helyezzük; amint a salétromsav a tok elpusztítása folytán a káliummal érintkezik, heves robbanás áll elő, mely a hüvelyt elpusztítja és így az akna elsülyed. A (2) aknához erősített (5) kötél összegöngyölített állapotban a (38) kamrában van elhelyezve; a kötél egyes tekerületei között vékony (54) papírlapok (5. ábra) vannak elrendezve azoknak különválasztására; de lehet viaszt vagy más effélét is közéjük önteni, mely azokat helyzetükben mindaddig megtartja, míg húzás nem következik be, amikor is a viasz fölszakíttatik. Ha nagy bóják szükségesek, azokat a 9. ábrában föltüntetett módon összetolhatóan foganatosítjuk, vagyis a (3) főhüvelylyel (55) és (56) hüvelyek vannak összekapcsolva, melyek alsó végükön az (57) karimáknak megfelelően vannak alakítva; a szomszédos hüvelyek közé megfelelő (58) tömítés van iktatva a rések tömítő zárására. A (3) főhüvely és az ezzel szomszédos (56) hüvely az (59) visszacsapó szelepekkel bírnak, melyek a sűrített levegőt a (3) főhüvelyből a többibe átbocsátják, azokat megtöltik és széthúzzák, mint az a 9. ábrában szemléltetve van. A 8. ábra a lövedéknek oly kiképzését láttatja, melynek következtében a lövedék forgó mozgást kap akkor is, ha nem vont csövű ágyúból lett kilőve. Ezen célból a lövedék a spirálszerű (60) bordákkal (bordák helyett hornyok is alkalmazhatók) van ellátva, és puha fémből, pl. sárgarézből készített (61) hüvellyel van körülvéve. Ha már most a lövedéket az ágyúból kilőjjük, akkor a (61) hüvely visszatart-atik és akilőtt lövedék forgó mozgást kap. A 10. ábrán a vízgyutacs a lövedékköpeny oldalán van elrendezve, nem pedig a fenékben, ez esetben ezt nem ágyúnak kisütő vagy gyújtó robbanása működteti. A (10)-el jelölt kör a gyutacsnak a fejrészét jelöli és ezen részen egy szűk horony van kiképezve, melynek közepén az 1. ábrán föltüntetett (34) gyutacshoz hasonló gyutacs van elrendezve. A gyutacs feje a vékony (64) fémszalaggal van befödve, mely egyik végén (65)-nél a lövedékhez gyöngén van hozzáerősítve és a másik végén a (68) ólomsúllyal van megterhelve, melynek metszetét a 11. ábra mutatja. Ezen szalag a lövedéken egyszer körül van göngyölve és szabad vége azáltal van