38226. lajstromszámú szabadalom • A feszültség túlságos növekedését meggátló biztosítékoknak előre kapcsolt ellenállásokkal való kapcsolására
közös, előrekapcsolt ellenállása van. Ennek az elrendezésnek azonban az az elvi hátránya, hogy a földre kapcsolt elektródák helyzete a vezetékekbe kapcsolt elektródák helyzetét is meghatározza, a gyakorlat pedig azt igazolta, hogy ez utóbbi elektródáknak egymástól való távolsága túlságosan nagy, mert ha azt tételezzük föl, hogy az elektródák vastagsága a gyakorlatban megengedhető legkisebb vastagság, mintegy 8 mm., továbbá hogy a vezetékekbe kapcsolt elektródák középvonalai egy egyenoldalú háromszög csúcspontjain, a földre kapcsolt elektróda középvonala pedig ennek súlypontján megy át, akkor két vezetékbekapcsolt elektróda távolság x egymástól körülbelül két akkora, mint a földre kapcsolt elektróda távolsága egy vezetékbe kapcsolt elektródától, föltéve, hogy ez az utóbbi méret mintegy 22 mm. Két vezetékbe kapcsolt elektróda között a feszültség kiegyenlítése közvetlenül, tehát az elektródák érintése nélkül csakis ily hosszú szikrapályán át történhetnék meg, mely távolságnak azonban 2X34000 volt feszültség felelne meg. A 2. ábrán látható kapcsolási elrendezés alapelvének sértetlen föntartása mellett azonban az 1. ábrán látható (wl) és (w2) ellenállásokat a 3. ábrán látható módon egyesíthetjük egymással, mely ábra oly módon fogható föl, hogy azon az 1. ábrán a földre kapcsolt (sl) biztosítékok és a (wl) ellenállások a 2. ábra szerint vaunak kapcsolva. Ennél az elrendezésnél takaríthatjuk meg a legtöbb ellenállást, mert az (sl) ós (s2) biztosítékok bekapcsolására csakis három, az 1. ábrának megfelelően méretezett (wl) ellenállás szükséges. A biztosítékok maguk azonban tetszés szerint beállíthatók, nevezetesen az (s2) biztosítékok beállítása teljesen független az (sl) biztosítékok beállításától. Ugyanez az elrendezés egyszerűbb foganatosítási alakjában látható a 4. ábrán, két vezeték, tehát egyszerű váltakozó vagy egyenáram esetére. A 4. ábrán látható kapcsolási elrendezést igen sok esetben az 5. ábrán látható mó| don változtathatjuk meg előnyösen. Itt az (a2) biztosítás nincs mint előbb, a (wl) ellenállás külső végéhez kapcsolva, hanem a (wl) ellenállásnak valamely tetszés szerint megválasztott (p) pontjához úgy, hogy az (sl, s2) biztosítékokkal az ellenállásnak csak egy része közös. Ez az elrendezés módot nyújt arra, hogy a különböző biztosítékokon át kiegyenlítődő áram erősségét tetszés szerint válasszuk meg. Az utóbb jelzett kapcsolási elrendezés megfordításának tekinthető bizonyos tekintetben a 6. ábrán látható kapcsolási elrendezés, hol az (sl) biztosítások vannak az ellenállások (p) osztási pontjához, az (s2) biztosítások pedig azok végpontjához kapcsolva. Nem kell azonban az 5. és 6. ábrán látható (p) osztási pontokat a két ellenállásban teljesen azonos módon alkalmazni, lehet ezeket az adott viszonyoknak megfelelően a két ágban különböző helyzetben is választani. Ezek a leírt kapcsolási elrendezések mind megfelelnek kitűzött céljuknak, hogy az előrekapcsolt ellenállásokat kisebbítsük és olcsóbbá tegyük, ezenkívül azonban már azért is előnyösek, mert a vezetékek között a rövidzárlatot — mit az áramnak a biztosítékok között való átcsapása idézhetne elő — akkor is meggátolja, mikor a biztosítékok egymáshoz közel vannak elrendezve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Két vagy több, nem láncolatosan kapcsolt, a feszültség túlságos növekedése ellen védő biztosítéknak közös ellenállások előrekapcsolásával való alkalmazása, azáltal jellemezve, hogy mindegyik előrekapcsolt ellenálláshoz annyi elektróda van egymással párhuzamosan kapcsolva, ahány biztosíték tartozik az illető ellenálláshoz és hogy az egyes biztosítékok elektródái a többi biztosítékok elektródáitól függetlenül állíthatók be. 2. Az 1. alatt védett elrendezés egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy