38224. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erősen ható, tetszőleges összetételű, sütési, műszaki és gyógycélokra szolgáló kivonatok előállítására
Megjelent 1901?11 9 . évi március hó 15-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 88224. szám x/j. OSZTÁLY. Eljárás erősen ható, tetszőleges összetételű sütési, műszaki és gyógycélokra szolgáló kivonatok előállítására. POLLÁK ALFRÉD VEGYÉSZMÉRNÖK MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 junius hó 5-ike. Ismeretes, hogy a tejsavas vagy hasonló savanyú erjedéseknek, valamint az élesztő önemésztésének bizonyos fiziológiailag kedvezőtlen viszonyok mellett előállított anyagcsere, illetve bomlási termékei sokféle enzym hatásra, így pl. az élesztő peptasehatására, bőséges éterképződés által az aromatikus anyagok keletkezésére, oldható bomlott fehérjetesteknek enzymatikus képződésére stb.-re kedvező befolyással bírnak. Ezenkívül az ily keverékbe hozott élesztő vagy más technikai fermentum kelesztő ereje tetemesen erősíttetik, miáltal pld. a liszt tésztaképzési képessége közvetlenül, vagy közvetve javítható. A következőkben leírt eljárás arra szolgál, hogy ezen különböző tapasztalati tényeket a sütéshez szolgáló sütőpótlék vagy más hasonló kivonat előállítására használjuk föl. Malátakivonatokat, élesztő kivonatokat vagy más szénhydrát tartalmú kivonatokat, melyekbe esetleg (pl. egyenlő súlymennyiségű liszt, malátaliszt, sikér stb. hozzáadásával) fehérje anyagokat és tápsókat hozhatunk, a fermentum fölső élethatárához közeli hőmérsékletnél (kb. 50—60 C) lehetőleg hatásos tiszta tejsavbakteriumtenyészettel vagy hasonlóan ható fermentummal oly magasfokú koncentráció mellett beoltunk, hogy erjesztőhatás még bekövetkezhetik ugyan, de ez úgy folyik le, hogy mesterszerű anyagoknak tejsavból és az erjesztési melléktermékeiből való fejlődése elősegíttetik és hosszabb idő (kb. 3 nap) lefolyása után az erjesztőhatást a savképződés legyöngíti. Ezen fermentumokban és tejsavban gazdag kivonatokat körülbelül ugyanolyan vagy kétszeres súlymennyiségű életképes sajtolt élesztővel keverjük össze, mely előzőleg elegendő magas hőmérséklet (50— 60° C) mellett rövid idő alatt (30—60 perc) már részben magától elfolyósodott és erjesztőképessége csökkent. A keveréket végül minden élesztőfaj számára külön-külön megállapítandó, lehetőleg magas hőmérsékleten, melynél azonban az enzymhatás még nem akadályoztatik, pl. 50—60° C-on, annyi ideig tartjuk, míg az enzymhatások eléggé előre haladtak, amit elemzés segélyével, vagy a színre és szagra vonatkozó tapasztalati ismérvek alapján állapíthattunk meg. Az élesztő a sav- és fermentumtartalom által fokozott működése folytán, a saját fehérjén kívül aromatikus anyagok képződése mellett még a jelenlévő idegen fehér-
