38170. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egyes ipari műveleteknél fölszabaduló benzinnek és más illó termékeknek visszaszerzésére
vivő hidegvezeték keresztülhaladnak. Az ily módon a körvezetékbe beiktatott hőkicserélő-készülék a megtisztított levegőnek újra való fölhevítéséhez szükséges melegnek egy részét fogja szolgáltatni és ugyanakkor a harangból kijövő meleg keveréknek lehűtésére fog szolgálni, ami a visszaszerzendő gőzöknek részleges sűrítését vonja maga után. Végül a zárt körvezetékben lévő keveréknek cirkulációját — mint említettük — egy szelelő vagy szivattyú által biztosíthatjuk, mellyel egyszersmind a cirkuláció sebessége is szabályozható. A mellékelt rajz példaképen a találmánybéli berendezésnek egy szerkezeti megoldódását tünteti föl. A (2) dobról érkező vászonszalag a ragasztógép (1) kése alatt az üreges (3) fütőasztal fölé vezettetik szárítás céljából és innen a (4) gyüjtődobra kerül. Ezen üreges asztal fűtésére szolgáló gőz melege nagyrészben a szárításra fordíttatik. Az eddigi berendezéseknél a szárítás szabad levegőn történik és a keletkező benzingőzök a műhelyben oszolnak el, ami veszéllyel jár és azonfölül ezek a gőzök teljesen veszendőbe mennek. Jelen találmány szerint a fütőasztalt egy lehetőleg hermetikusan zárt (a) fölfogó harangban rendezzük el, hogy a környező levegő behatolását amennyire lehetséges meggátoljuk és a gőzveszteséget kizárjuk. E célból a harang a gép (1) késéhez támaszkodik és (b)-nél kellő tömítéssel vau ellátva. Ugyanúgy csatlakozik a (3) asztal (b')-nél a (2) dobhoz. A harang másik oldalán kellő elzárás céljából két (c) görgőt alkalmazunk, melyek között a szalag kivezettetik. A gőzkeverék áram irányával szemben a harangban több meggörbített (d) lemezt rendezünk el, hogy ezáltal az esetleg beáramló levegő sebességét tökéletlen tömítés esetében csökkentsük ; ezen a helyen a gőzkeverek majdnem nyugalmi állapotban van és rugalmas párnát képez, mely úgy a külső levegő beáramlásának, mint a gázveszteségnek útját állja. A harang kiömlő nyílása az (e) hőkicserélő készülékkel van összekötve. Ezt a készüléket a rajzon csak példaképen vázlatosan tüntettük föl és lényegére nézve, úgy mint a közönséges fölületi sűrítő kettős tartályból áll; az egyik ezek közül a meleg gázkeverék vezetékéhez, a másik pedig a többé-kevésbé megtisztított levegő visszvezetékéhez tartozik. Hogy ezzel a készülékkel a lehető legnagyobb hatást lehessen elérni, természetszerűleg a két áramot egymással ellentétes értelemben folyatjuk keresztül és a meleg átadásra szolgáló rekeszeket lehetőleg nagy fölületüre választjuk. Ezen készüléknek tehát kettős előnye van: egyrészt lehetővé teszi a benzingőzök nagyrészének sűrítését külön hőforrás nélkül és másrészt a sűrítést előidéző tisztított hideg levegőt, melynek hőmérséklete alacsonyabb, semhogy azt a közvetlenül a fogó harangba visszavezethetnék, fölhevíti. Ez a hőkicserélő-készülék tehát az üzemköltségeket nagyban csökkenti. A gáznemű anyag azután a (g) sűrítőbe áramlik, ahol újból megtisztul és hőmérsékletének további csökkenése mellett újabb csöppfolyós benzinmennyiséget hagy hátra. Ha több sűrítőt alkalmazunk, az egyiket egyszerűen az üzemben alkalmazott sűrítő vízzel táplálhatjuk, míg egy második vagy valamely hűtőkészülék (p) fogyasztó kamrájában (lásd a rajzot) lehet elrendezve, vagy pedig magával ezen hűtőkészülék hűtőjével lehet kombinálva, hogy ezáltal a hűtő közeg expanziója közvetlenül hasznosítható legyen. Ez az utóbbi elrendezés különben nem egyéb, mint egy fölületi sűrítő, melyben a hűtő folyadék közvetlenül játsza a sűrítő közeg szerepét. Az utolsó sűrítőből kilépve a tiszta hideg levegő hőkicserélő-készülék második rekeszébe áramlik, ahol hőmérséklete emelkedik, innen aztán a (h) szelelő vagy szivatryú azt fölszívja és a telep különböző készülékein végzett munka után gőzsűrítőből érkező meleg vízzel táplált (j) hevítőbe szorítja. A gőzsűrítőből jövő meleg vizet főként a hűtőasztal fölmelegítésére használjuk, amint azt a rajz mutatja. Ugyanúgy hasznosítjuk a különféle hevítők sűrítő vizét az ábrázolt elrendezés segélyével.
