38164. lajstromszámú szabadalom • Eljárás világítógázgyárakban a gyártás teljesítményének jelentékeny növelésére, a tisztításra szolgáló anyagoknak egyidejűleg történő folytonos és önműködő megújítása mellett

baduló világító szénhydrogénekkel telittetik; a szaturáló ugyanis állandó összeköttetésben áll egy tartállyal és pedig egy külön cső révén, amelyen a fönt említett módon a szaturalóban szénhydrogénekkel már elegyedett levegő halad keresztül és a telítés a tartályban levő világító szénhydrogénekkel való érintkezés után teljes lesz. Könnyen belátható, hogy a levegő cirkulációját a számlálón és szaturálón keresztül az elvezetés következtében a tartályban föllépő depressziótól függ. A fönt említett fokozatos szaturációt azzal egészítjük ki, hogy a gázhoz, miután az a tisztító készüléket elhagyja, a vezetékbe iktatott megfelelő csöppszámláló készülék segélyével köbméterenként egy csekély menynyisegű benzolt, vagy más szénhydrogénben gazdag anyagot vezetünk. A mellékelt rajzon az 1. ábra vázlatosan és példa gyanánt egy a fönt ismertetett eljárás foganatosítására szolgáló berendezést tüntet föl. (A) a számláló vagy gázóra, melybe a levegőt az (a) csövön át vezetjük be. (B) a szaturáló készülék, a melyben a levegő a kátránnyal érintkezésbe jut ós mely a 2. ábrán nagyobb léptékben vízszintes metszetben külön föl is van tüntetve. E szaturáló készülékbe, mely egyébként bármilyen megfelelő módosításokkal is készíthető, a kátrányt a (C) tartányból (D) csövön át vezetjük. A kátránynak a szaturálóból való kiürítése az (E) csövön át történik. A szaturáló készüléket az (F) fűtőkészülék segélyével melegítjük. A számlálóból jövő levegő a (G) csövön át a (B) szaturálóba vagy telítőbe halad s innen a (H) vezetéken keresztül az (I) tartályba jut. A (C) dekantáló kádba a kátrányt az (1) tartályból a (J) csövön át vezetjük, míg a víz a (C) kádból a (K) csövön át távozik. A gáz az (I) tartályból az ismeretes (L) tisztítókészülékekhez halad s innen az (M) elvezetési helyhez, ezután alkalmas (N) csöppszámláló'késziilék segélyével vagy más megfelelő módon benzolt vezetünk a gázhoz, mely végül az utólagos (C) tisztító készülékeken áthalad és a gáztartályokba jut. Megjegyzendő, hogy a berendezés vázlatosan van föltüntetve és csakis példa gj-anánt szolgál, különben pedig tetszőleges módosításokkal és változtatásokkál foganatosítható, a mennyiben azok a találmány tárgyát képező eljárásnak lényegével megegyeznek. A benzol bevezetése mindenek előtt azon célból történik, hogy ezáltal a termelt gázok világító képességét növeljük, de ezenkívül azon előnnyel is jár, hogy a naftalint kiválasztja. Már pedig közismert dolog, hogy a naftalinnak a vezetékben nagyon könnyen bekövetkező kondenzációja tetemes nehézségeket okoz. A gázhoz bizonyos arányban vezetett legőt, mint azt az általános elrendezés vázlata is mutatja, mielőtt az a gázzal együtt a tisztítókhoz juthatna, könnyen hasznosíthatjuk a tisztításra szolgáló oxydoknak folytonos és önműködő megújítására, a mi a találmány tárgyát képező eljárásnak igen jelentékeny eredménye. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis a világítógáz chemiai tisztítására alkalmazott oxydok megújítása végett úgy járnak el, hogy a tisztító anyagokat vékony rétegekben szétterítik, vagy pedig magukban a tisztító készülékekben a légköri levegő behatásának teszik ki. Mindkét eljárás tetemes költségekkel jár, mert számításba kell vennünk a rendkívül megdrágult kézi munkaerőt, a mótor-üzemet és a fontos kiegészítő berendezések árát, mimellett még az üzemet meg is kell szakítani, a mikor a tisztító anyagok és üzemen kívül levő készülékek által képviselt tőke nem gyümölcsözik; eltekintve attól, hogy az ez alkalommal túlhajtott fűtés következtében tűzveszély is fenyeget. A levegőnek a föntebb körülírt módon történő bevezetése által a hátrányokat mind megszüntetjük. Jelen eljárás szerint a megújítás a szükséges levegő mennyiségnek a tisztító készülékekbe való bevezetése által a tisztítás műveletével egyidejűleg történik s így nem