38150. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fénytávíró (fényjeleket adó) készülék

— 3 — ismerheti, hogy melyik táblán jelenik meg | a fölírás. A be- és kikapcsoló készülékek az egyes táblák belsejében vannak elrendezve és így számuk ugyanannyi, mint a tábláké. Mindegyik be- és kikapcsoló szerkezet (al) elektromágnesből áll (8. és 9. ábrák). Utóbbi olyan tekerccsel bír, melynek ellenállása elég nagy, hogy közvetlenül az árammal mellékvezetékbe kapcsolódjék. A (bl) végeken (el) csúcsos csavarok vannak elrendezve, melyek forgási csapokul szolgálnak a (dl) armatúrák számára ; utóbbiak (el)-nél forgási csapokkal bírnak a kis (fl) irányító rudak számára, melyek viszont szigetelt (gl) hidakkal vannak összekötve, mimelett utóbbiak (hl) vezetékekben csúsznak. A (gl) hidak (il)-nél (jl) rugókkal vannak összekötve, melyek egyik (kl) végükkel (11) fémállványon vannak megerősítve. Másik végükön a rugók (ml) ezüstkontaktussal vannak ellátva, melyek akkor, ha az elektromágnes a (gl) hidakat magához vonja, (nl) állító csavarokra hatnak, melyek az állványtól (ol) fibértárcsák segélyével el vannak szigetelve. Ha az áramot az elektromágnesekben megszakítjuk, a (dl) armatúrákat a (jl) rúgok kezdeti helyzetükbe hozzák vissza és az (ml) kontaktusok az (nl) állító csavaroktól eltávolíttatnak. Mindezen alkatrészek a szigetelő anyagból való (pl) lemezen vannak megerősítve, részben az (nl) állító csavarok, részben a (ql) csavarok segélyével. A bekapcsoló relaisk mindegyike (1) fémállványból áll (10., 11. ábrák), melyen két (2) puha vasmag van megerősítve. Utóbbiak két (3) dróttekercsbe vannak bedugva és így elektromágnest alkotnak. Az (1) állványon (5) csavarok segélyével (4) rúgó van megerősítve. E rúgó (6) vasarmaturát tart, melyet az elektromágnes gerjesztésénél a (2) magvak magukhoz vonnak és a (4) rúgó (7) ezüstkontaktussal ellátott vége az állványtól (9) fibertárcsa segélyével elszigetelt (8) állító csavarra szorul, miáltal az áram a (10) vezetéken át zárva és a lámpa föl! gyújtva tartható. A (11) állítóesavar a (2) magvak és a (6) armatúra közti távolság szabályozására szolgál. Mindegyik relaist (12) biztosíték óvja. A fölfogó táblák szigetelő anyagból való (13) lemezből (10. ábra) állnak, melyek (14) lyukakkal bírnak. E lyukakon (15) csavarmenetes hüvelyek (10. és 11. ábrák) mennek keresztül, melyeket fölcsavart (17) porcellántalapzat tart. A két (18, 19) áramvezető szorítócsavar a tábla mögött van elrendezve és az áramnak a táblára elül rácsavart (20) lámpába könnyű bevezetését engedi meg. A 12. ábrán föltüntetett kapcsolási vázlatnál az (A) vezetékben folyó áram az ábrán egyetlen (K) fésűvel jelölt leadó készülékbe (írógépbe) jut. Működés közben a fésű le van nyomva és (L) fogai a (B) higanycsatornákba merülnek, miáltal az áram a (P) drótokra megy át és a (K2) kontaktuscsavarokhoz jut. Másrészt a (C2) higanycsatornán keresztülmenő áram az (E2) elosztókészülékre megy át és innen a (G2) elektromágnesbe jut, mely azon kontaktusnak felel meg, melyen az elosztó készülék kontaktusféslii foglalnak helyet. A (G2) elektromágnes a (T) armatúrát magához vonja, mely ekkor (12) hidat magával viszi; utóbbin a (J2) rugók vannak megerősítve, melyek, miközben a (K2) szorító kapcsokat érintik, az áramot az (02) kapcsokhoz vezetik, melyek a (V) elektromágnesekkel lévén összekötve, az áramot ezekre viszik át és az illető lámpák fölgyúlását idézik elő. Miközben az áram a (V) elektromágneses folyik keresztül, ezt gerjeszti. Az (R) armatúrát tehát az elektromágnes magához vonja; az armatúra ekkor egy rúgót az (8) szorítókapocsra szorít. Miután azonban e kapocs az (A) vezetékkel van összekötve, az áram ahelyett, hogy az elosztó készüléken menne keresztül, most közvetlenül a lámpához jut. A mágnes gerjesztése mindaddig változatlanul fönnmarad, míg árammegszakító működtetésével a lámpák kioltatnak és mindegyik armatúra a (4) lámpatáblából látható nyugalmi helyzetet foglalja el. A kapcsolási vázlat négy