38143. lajstromszámú szabadalom • Központi kapcsolóberendezés távbeszélő vezetékekhez

taktuspeckeket a második mező rendes (e) I dugókapcsolóival s. i. t. arithmetikus sor- | rendben, úgy hogy föltéve, hogy a fölhívó ! jelzések a különböző vezetékcsoportokból egyenletesen eloszolva érkeznek a központba, egy-egy mező csak akkor kaphat fölhívó jelt, ha a megelőző mezőhöz beosztott kap­csolók már mind el vannak foglalva, azaz ha valamelyik vezetékcsoportból kiindulva az (1) mezővel három összeköttetés van léte­sítve, mikor is a vonal választók az illető kontaktuspeckeken eltolódnak, hogy olyan szabad, el nem foglalt központi vezetékeket keressenek, melyek a (2) mezőhöz csatla- . koznak és ha ezek is el volnának már fog­lalva, a vonalválasztók olyan kontaktuspec­kekre tolódnak át, melyek a (3) mezővel vannak összekötve s. i. t. Mindegyik vezetékcsoport három (o) tar­talékkontaktuspecke egy (p) elosztó tábla segélyével tetszőleges módon és a szük­séghez képest a kapcsoló tábla (f) tartalék­kapcsolóival köthetők össze. Ha valamelyik vezetékcsoporttól az éj folyamán különösen gyakori fölhívó jelzések várhatók, célszerű e vezetékcsoport tartalékkontaktusait, a kap­csoló tábla első mezőjének három tartalék­kapcsolójával összekötni úgy, hogy a válasz­tott példánál egyidejűleg hat fölhívó jelzés érkezhetik be e mezőbe, mielőtt a legkö­zelebbi mező vétetik igénybe. A (p) elosztó tábla és a (47) kapcsolók segélyével (1. ábra), melyek célszerűen ezen elosztó tábla és a kapcsoló tábla közt a (g) drótokhoz csatlakoznak, a központi vezeté­keket a kapcsoló tábla egyes mezőire oly módon lehet elosztani, hogy a fölhívó • jel­zések koncentrálódjanak, mimellett föltehető, hogy egy alkalmazott óránkint átlag tíz fölhívásra tud válaszolni, míg mindegyik mező tizenöt dugókapcsolóval van fölsze­relve, hogy tartalékvezetékkel rendelkezzünk az elszakadt vezetékek helyett, vagy hogy különösen ügyes alkalmazottak részére na­gyobb számú kapcsolatot is be lehessen ik­tatni. A berendezésnek a 3. ábrán látható kivi­teli alakjánál a központban ahelyett, hogy mint az 1. ábránál, minden egyes előfizető állomás vezetéke számára külön vonalvá­lasztók volnának elrendezve, a központi kap­csoló tábla egyes mezőihez vezető központi vezetékek mindegyike számára vannak vonal­választók elrendezve és pedig vezetékcso­portválasztókkal kapcsolatban, melyek egy­egy csoporthoz tartozó előfizető állomás ve­zetékével állnak kapcsolatban és arra szol­gálnak, hogy valamelyik fölhívó előfizető állomás kagylójának a horogról való leakasz­tása alkalmával az első szabad, el nem foglalt központi kapcsoló vezetéket önmű­ködően kiválasszák. Ez elreudezés előnye az, hogy egy-egy központi kapcsolóhoz kevesebb vonalválasz­tóra van szükség, bár hátránya, hogy egész csoport előfizető állomás nem kaphat kap­csolatot. ha valamelyik csoportválasztó föl­mondja a szolgálatot. Az összeköttetést önműködően létesítő központi kapcsolóknál ismeretes már csoport és vonalválasztók alkalmazása, ezen válasz­tók célja és működésének módja azonban különbözik a jelen berendezés választóiétól, hol az összeköttetések kézzel létesíttetnek, mert itt a csoportválasztók csak arra szol­gálnak, hogy valamelyik vonalválasztót ki­keressék, mely azután az összeköttetést létesíti két előfizető állomás között, míg az összeköttetést önműködően létesítő berende­zéseknél mindkét fajta választók az össze­köttetést eszközlik. Az előfizető állomások vezetékeinek mind­egyik csoportja számára egy-egy (Sl) cso­portválasztó van elrendezve, mely (T, T1 ...) vonalválasztókkal van összekötve; utóbbiak (7, 8, 54 . . .) és (7\ 8\ 541 ) kontaktuskar­jai központi vezetékek útján, épúgy mint az 1. ábrán látható kiviteli alaknál, közvetle­nül összeköthetők a (3, 3l , 32 ) dugókap­csolókkal, ha az alkalmazottak munkájának megkönnyebbítéséhez álló, fönt kiemelt előnyt elérni akarjuk. Ez előnnyel termé­szetesen szemben áll ama hátrány, hogy a hajlékony és aránylag hosszú központi ve­zetékek valamelyikének szakadása esetén a meglevő kapcsolatok száma csökken és így valamelyik előfizető a legélénkebb forgalom

Next

/
Thumbnails
Contents