38143. lajstromszámú szabadalom • Központi kapcsolóberendezés távbeszélő vezetékekhez
taktuspeckeket a második mező rendes (e) I dugókapcsolóival s. i. t. arithmetikus sor- | rendben, úgy hogy föltéve, hogy a fölhívó ! jelzések a különböző vezetékcsoportokból egyenletesen eloszolva érkeznek a központba, egy-egy mező csak akkor kaphat fölhívó jelt, ha a megelőző mezőhöz beosztott kapcsolók már mind el vannak foglalva, azaz ha valamelyik vezetékcsoportból kiindulva az (1) mezővel három összeköttetés van létesítve, mikor is a vonal választók az illető kontaktuspeckeken eltolódnak, hogy olyan szabad, el nem foglalt központi vezetékeket keressenek, melyek a (2) mezőhöz csatla- . koznak és ha ezek is el volnának már foglalva, a vonalválasztók olyan kontaktuspeckekre tolódnak át, melyek a (3) mezővel vannak összekötve s. i. t. Mindegyik vezetékcsoport három (o) tartalékkontaktuspecke egy (p) elosztó tábla segélyével tetszőleges módon és a szükséghez képest a kapcsoló tábla (f) tartalékkapcsolóival köthetők össze. Ha valamelyik vezetékcsoporttól az éj folyamán különösen gyakori fölhívó jelzések várhatók, célszerű e vezetékcsoport tartalékkontaktusait, a kapcsoló tábla első mezőjének három tartalékkapcsolójával összekötni úgy, hogy a választott példánál egyidejűleg hat fölhívó jelzés érkezhetik be e mezőbe, mielőtt a legközelebbi mező vétetik igénybe. A (p) elosztó tábla és a (47) kapcsolók segélyével (1. ábra), melyek célszerűen ezen elosztó tábla és a kapcsoló tábla közt a (g) drótokhoz csatlakoznak, a központi vezetékeket a kapcsoló tábla egyes mezőire oly módon lehet elosztani, hogy a fölhívó • jelzések koncentrálódjanak, mimellett föltehető, hogy egy alkalmazott óránkint átlag tíz fölhívásra tud válaszolni, míg mindegyik mező tizenöt dugókapcsolóval van fölszerelve, hogy tartalékvezetékkel rendelkezzünk az elszakadt vezetékek helyett, vagy hogy különösen ügyes alkalmazottak részére nagyobb számú kapcsolatot is be lehessen iktatni. A berendezésnek a 3. ábrán látható kiviteli alakjánál a központban ahelyett, hogy mint az 1. ábránál, minden egyes előfizető állomás vezetéke számára külön vonalválasztók volnának elrendezve, a központi kapcsoló tábla egyes mezőihez vezető központi vezetékek mindegyike számára vannak vonalválasztók elrendezve és pedig vezetékcsoportválasztókkal kapcsolatban, melyek egyegy csoporthoz tartozó előfizető állomás vezetékével állnak kapcsolatban és arra szolgálnak, hogy valamelyik fölhívó előfizető állomás kagylójának a horogról való leakasztása alkalmával az első szabad, el nem foglalt központi kapcsoló vezetéket önműködően kiválasszák. Ez elreudezés előnye az, hogy egy-egy központi kapcsolóhoz kevesebb vonalválasztóra van szükség, bár hátránya, hogy egész csoport előfizető állomás nem kaphat kapcsolatot. ha valamelyik csoportválasztó fölmondja a szolgálatot. Az összeköttetést önműködően létesítő központi kapcsolóknál ismeretes már csoport és vonalválasztók alkalmazása, ezen választók célja és működésének módja azonban különbözik a jelen berendezés választóiétól, hol az összeköttetések kézzel létesíttetnek, mert itt a csoportválasztók csak arra szolgálnak, hogy valamelyik vonalválasztót kikeressék, mely azután az összeköttetést létesíti két előfizető állomás között, míg az összeköttetést önműködően létesítő berendezéseknél mindkét fajta választók az összeköttetést eszközlik. Az előfizető állomások vezetékeinek mindegyik csoportja számára egy-egy (Sl) csoportválasztó van elrendezve, mely (T, T1 ...) vonalválasztókkal van összekötve; utóbbiak (7, 8, 54 . . .) és (7\ 8\ 541 ) kontaktuskarjai központi vezetékek útján, épúgy mint az 1. ábrán látható kiviteli alaknál, közvetlenül összeköthetők a (3, 3l , 32 ) dugókapcsolókkal, ha az alkalmazottak munkájának megkönnyebbítéséhez álló, fönt kiemelt előnyt elérni akarjuk. Ez előnnyel természetesen szemben áll ama hátrány, hogy a hajlékony és aránylag hosszú központi vezetékek valamelyikének szakadása esetén a meglevő kapcsolatok száma csökken és így valamelyik előfizető a legélénkebb forgalom
