38129. lajstromszámú szabadalom • Regeneratív gázkemence

— 4 tömbök vagy tuskók végül a kemence melegebb végén lévő (o) oldalnyíláson át a (p) lökőszerkezet, vagy más hasonló berendezés által eltávolíttatnak. Némely esetben szükséges, hogy a tömbök vagy tuskók ne a kemence oldalfalain, hanem homlokfalán át távolíttassanak el. Ezen esetben az (al) gázfejlesztő a kemence oldalán rendeztetik el, mint azt a 8—11. ábrák mutatják. Ezen példánál a kemence egyik oldalán a (cl) gázcső fölött (gl) légcsatorna van elrendezve, a kemence második oldalán pedig egy másik (g2) légcsatorna van alkalmazva. A két légcsatorna a két hőkiegyenlítővel van összekötve. A tömbök vagy tuskók a kemence melegebb végén lévő nyíláson át távolíttatnak el, melyet (q) ajtó (8. ábra) zár el. A 12. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál a regenerátorok jobban használtatnak ki, és pedig azáltal, hogy a levegő a kemence hidegebb végén elrendezett (dl) reverzáló szelepen át vezettetik be, továbbá azáltal, hogy mindegyik regenerátor vízszintes közfallal vagy falazott ívvel van ellátva, mely alatt a levegőnek egészen a regenerátor másik végére kell áramolnia, mielőtt a regenerátoron a hőkiegyenlítőbe való belépés előtt harántirányban áthaladhat. Ügy ezen, mint a többi példáknál is, a gázfejlesztő a kemenceszerkezet egy részét képezheti, mint azt az ábrák mutatják. A 13. ábra a kemence egy másik kiviteli alakját mutatja, melynél az égéstermékek haladnak át a hőkiegyenlítőn. Ezen esetben ugyanazon eredményt érjük el és pedig azáltal, hogy a regenerátor és ennek folytán a rajta később átvonuló levegő is egyenletes hőmérsékletet kap. A levegő úgy, mint az előző esetben (dl) szelepen át vezettetik be, azonban a regenerátoron és a kemencén az (fl) hőkiegyenlítőn való átvonulás nélkül halad át. A rövid (kl) huzamok a két hőkiegyenlítőhöz haladnak úgy, hogy az égéstermékeknek az épen üzemben lévő hőkiegyenlítőn kell áthaladniok, mielőtt a megfelelő regenerátorba belépnek, hogy végül az (11) kéményhuzamon át eltávozhassanak. A szelepelrendezés emellett ugyanolyan, mint a 6. ábrában. Azáltal, hogy az égéstermékek átvezetésére csak egy hőkiegyenlítő alkalmaztatik, a szelepelrendezés egyszerűsbíthető. Ezen kiviteli alak a 14—18. ábrákban van föltüntetve. A levegő a kemence hidegebb végén, a fönt leírt módon (dl) szelepen át vezettetik be, az (el) regenerátoron át az (s) csapószelep egyik oldalára halad, melyet ismert módon víz hűt és mely bizonyos időközökben átkapcsoltatik, amikor a (dl) szelep átváltatik. A levegő ezután egyetlen (g3) huzamon át halad a kemencébe. A szelep másik oldalán az égéstermékek az egyetlen (f2) hőkiegyenlítőből a másik regenerátorba távoznak. Ezen ábrákban a teljes vonalakkal jelölt nyilak a levegő, ill. a még el nem égett gáz útját jelölik, míg a pontozottan rajzolt nyilak az égéstermékek útját mutatják. Az (s) csapószelep helyett két, vízzel hűtött, kétülésű (t) szelep (19. ábra) alkalmazható. Ezen szelepek függélyes irányú lökettel bírnak és átállítás céljából (u) emeltyű vagy fogantyú által vannak egymással összekötve. Az egyetlen (g3) légcsatorna oly módon is lehet elrendezve, hogy oly kemencéknél alkalmazható, melyek két hőkiegyenlítővel bírnak. Ezen kiviteli alak a 20. és 21. ábrában van föltüntetve, mimellett az 5. ábrában rajzolt közönséges (hl) tolattyúk és függélyesen mozgatott (tl) szelepek alkalmaztatnak, melyek ismert módon vízzel hüttetnek. Magától értetődik, hogy a szelepek a kemence bármely végén tetszés szerinti ismert alakkal bírhatnak és hogy vízhűtés mellett fémből, vagy pedig vasbetétes tűzálló anyagból készíthetők. Az egyetlen föltétel az, hogy az egyik huzamnak nyitva kell lennie, mialatt a másik huzam zárva van. A 11. és 12. ábrában föltüntetett pörkölőkemencénél a (bl) fűtőkamra lazán, vagy a huzamok végeitől különállóan lehet elrendezve úgy, hogy a (v) görgőkön foroghat, hogy az ércet a lángnak jobban