38120. lajstromszámú szabadalom • Beporozógép klisék maratására
— 6 — ábrában látható (89) mellékeső van elrendezve, mely szintén zárócsappal van ellátva. (90) egy gázzal állandóan táplált gyujtólángzót jelöl, mely arra szolgál, hogy ha a (6) csövekbe gáz áramlik, azt nyomban meggyújtsa. A (87) gázbevezető cső a rendes elzáró csapon kívül egy (91) elzáró csappal vagy szeleppel is el van átva, melynek kúpján a (92) fogaskerék iil, melynek fogazása a í50) fogaskerékkel kapcsolódik, mely utóbbi a szele]) vagy csapkúpot elforgatja és a (6) csövekbe gázt áramolni engéd, midőn a lemez a kemencébe lép. Az (50) fogaskerék a csapkúpot akkor, midőn a lemez a kemencéből már kikerült, akkéntforgatja el, hogy az a gáznak a lángzóhoz való áramlását megszünteti. A (13) lánco.k melyek a lemezt a kemencén át továbbítják, a kemencét elhagyó lemezt (14) láncokra juttatják, melyek azt a hűtő asztalra viszik. A lemezhűtő szerkezet (1., 2., 3., 4. 13. és 14. ábrák). Az 1. ábrán látható (95) fuvókészülék a 13. és 14. ábrákban nagyobb léptékben föltüntetett (7) és (8) kamrákkal közlekedik, melyeken át úgy a lemez fölé, mint a lemez alá légáramot bocsát, ha a lemez a hűtőasztalon fekszik. A hívókészüléktől jövő csőnek két ága van. Mindegyik kamrán belül (96) és (97) terelőlemezek vaunak elhelyezve oly célból, hogy a lemezt egyenletes légáram érje. Elkerülendő azt, hogy a kiömlő légáram a kemence felől meleg levegőt ragadjon magával, a fölső (8) kamarának hátsó része (98) ellenlemezzel, az alsó (7) kamra pedig lyukakkal ésfegy rézsútosan álló (99) lemezzel van ellátva úgy, hogy a lemez belső föliiletét érő levegő eltéríttetik olyképen, hogy egy része a lyukakon halad keresztül és a kemence fölé légáramot létesít. A fuvókészülék számára szolgáló hajtószíj a (100) tengelyen levő szíjkorong körül fut. A (100) tengelyen azonkívül egy ékelt és egy laza szíjkorong is van egy hajtószíj számára, mely a (19) szíjátállító szerkezet segélyével az egyik korongról a másikra tolható. A kerékszerkezet, mely a szíjátállító szerkezetet működteti, olyképen van szerkesztve, hogy a fuvókészülék működésen kívül helyeztetik, ha a (11) láncokat összekötő harántrudak egyike a lemezt fölvevő asztal mellső végéhez érkezik. A szíjelállító szerkezetek (1., 2., 3., 10. és 11. ábrák). A (46) tengely egy (45) lánckereket hord, mely a (44) lánccal kapcsolódik, melynek révén a (45) lánckerék összeköttetésben van a (28) tengelyre szerelt kisebb lánckerékkel. A (46) tengely továbbá még egy (47) excentert is hord, melynek kerületi hornyában a (48) lengő kar végén alkalmazott vezető görgő szalad. A (48) kar alsó vége a (49) szíjelállító szerkezet tolórúdjához van kötve, mely egy végére erősített terelővilla segélyével a (100) tengelyhez tartozó hajtószíjra hat. A (46) tengely külső végén egy határoló peckekkel ellátott lemezkar van szabályozhatóan fölerősítve és e karnak vége egy ellensúlyozott, forgatható (51) ütköző karral van ellátva, mely az (52) szíjelállító szerkezet egyik végére hat és pedig olyképen, hogy a szerkezetnek tolórúdját megemelve az abban alkalmazott kivágást az alvázkeret oldalfalában kiképezett vezetőnyílásból kikapcsolja úgy, hogy a (101) rúgó a tolórudat a szemben fekvő oldal felé húzza és azáltal a hajtószíjat a (38) tengelyen levő üres járású szíj korongra tereli. Miután az (51) kar az (52) szíjelállító szerkezetet ilyképen működtette, forgáspontja körül elforog és a szíjelállító szerkezet tolórúdjának hatásvonalán kívül foglal helyet. A gép megindításakor az (52) szíjelállító szerkezetet a (102) emeltyű segélyével a (101) rúgó hatása ellenében annyira eltoljuk, hogy a tolórúdnak kivágása a keretnek előbb említett vezetőnyílásába bekap csolódik. Ezen mozgás által a hajtószíj a (38) tengely laza szíjkorongjáról az ékelt korongjára tereltetik. A (104) kézi emeltyű a (103) rúddal áll összeköttetésben, melyhez viszont a (102) emeltyűrúd csatlakozik. A gépet ezen emeltyűáttétel (104) fogantyújának működtetése segélyével indítjuk meg és a gép megáll, ha a kezelés alatt
