38079. lajstromszámú szabadalom • Keményöntésű hengerekhez való forma

- 2 — mennyi forma tapasztalat szerint idővel a belső formafölületen érdessé s likacsossá válik, utána kell esztergályozni; ez a művelet azonban alaksinekkel kibélelt formánál csak nehezen vihető keresztül, minthogy e sinek ama körülmény figyelembe vételével, hogy közöttük a formát a csatornákkal öszszekötő hasítékok képezésére elegendő teret kell, hogy alkossanak, laza behelyezésük következtében nem maradnának meg helyükön. A találmány tárgyánál ezzel szemben a belső formafalat akként képezzük ki, hogy az öntésnél kettős lemezek segélyével szabályos távolságokban keskeny csatornákat képezünk, melyek kifelé gázelvezető csatornává szélesbednek. Ezáltal a forma belsejében hosszirányban több szakaszra oszlik, melyek hengerköpeny pontos részfölületeit alkotják és a csatornákba behelyezett formatömeg által egymástól el vannak különítve. A formának ezen része mindenekelőtt a folyékony vas által leadott hőt veszi föl, mely részben a gázelvezető csatornákon vezettetik el, részben pedig a köpenynek adatik át. A hőfölvételnek ezen módja nem idézi elő a forma hirtelen megnövekedését, tehát repedések képződését meggátolja. Másrészt a képződő gázok a gázelvezető csatornákon át gondosan elvezettetnek úgy, hogy a képződött henger tiszta, lyukacsmentes fölületű lesz. Végül a hibássá vált belső formafalat könnyen utána esztergálhatjuk. A csatolt rajzon a találmány tárgyát képező öntőforma példaképem kiviteli alakjában van föltüntetve, nevezetesen az 1. ábra a forma függélyes hosszmetszete, a 2. ábra ugyanannak keresztmetszete, a 3. ábra pedig a forma előállítási műveletét szemlélteti. A forma az (a) köpenyből áll, melynek belső fölületén a henger hosszirányában futó sugárirányú (b) csatornák vannak kiképezve, melyek a forma falában hengeralakú (c) csatornákká szélesbednek ki. E csatornák a (b) csatornákkal, ill. hornyokr kai együtt (d) kettős lemezekkel vannak bélelve, melyek az öntőforma előállításánál mag gyanánt szolgáltak és a forma falában bent hagyatnak. Agyagmagvak egyrészt az öntvényt csekély, tehát gyönge falazatuk folytán nem tartanák ki és másrészt nem adnának sima és tiszta csatornákat. A csatornák között tehát az (e) bordák hidakat alkotnak úgy, hogy a forma belseje felé irányított borda-alaplapok szélesebbek, mint a hidak középső részei. A forma öntése céljából egy gödörben (g) hengert (3. ábra) és ennek középtengelyébe (h) magot építünk. Utóbbit homokréteggel vesszük körül, melybe egyenlő távolságokban (k) laposvasakat nyomunk. Ezen vasakra azután a (d) kettős lemezeket annyira ráhúzzuk, hogy mellső szélük szorosan a mag homokrétegéhez fekszik. Az érintkező fölületeken a lemezeket tömíteni is lehet. Hogy a lemezeknek a forma öszszeállításánál esetleg bekövetkezhető szétesését elkerüljük, több helyen kiizzított dróttal összeköthetjük vagy pedig más módon biztosíthatjuk eltolódás ellenében. Azonkívül a lemezeket a laposvasakhoz hasonlóan, kissé beeresztjük a forma fenekébe és jól elkenjük, hogy folyékony vas behatolását elkerüljük, miáltal egyszersmind megakadályozzuk a laposvasak és lemezek oldalas eltolódásait. A formát alulról fölfelé öntjük ki oldalt elhelyezett öntőtölcséren át, úgy, amint azt hengerek öntésénél használjuk. A forma fölül nyitva lehet és az úgynevezett veszendőbe menő fejre való tekintettel hosszabb, mint azöntendő forma magassága. A laposvasakat csak lazán szabad a lemezekbe betolni, hogy utóbbiakból kész öntés után könnyen kihúzhatók legyenek. Maguk a lemezek azonban az öntött formában bent maradnak. Ily módon a forma bevágásai között (d) bordák keletkeznek, melyek szélesebb alapfölületeikkel befelé néznek úgy, hogy ezen szélesebb rész a fölmelegedésnél nagyobb mértékben tágíttatik, mint a mögötte fekvő hídrész, miáltal a formának kifelé sugárirányban való kitágulása, az úgynevezett «megnövekedés»