38035. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd részek leválasztására az ezeket tartalmazó keverékekből

- 2 — illetve fölszíne fölé, mialatt azok a tartályokban foglalnak helyet. Ha oly szállítóberendezést alkalmazunk, melynél a folyadék föl színe fölváltva a tartályokba esik és ezeket ismét elhagyja, a részecskék leválása a folyadék fölszinének és a folyadékba merülő vagy ebből kibukó tartály falának érintkezése helyén megy végbe. Ha a használt folyadék víz, a részeire szétbontandó keverék pedig ércmara, az ércrészecskék a tartály falától távolodnak, amint ez a víz színe fölé közeledik, ellenben a meddő kőzet vagy az ércet kisérő érkőzet a tartály falánál tapadva, marad vagy a vízbe hull vissza. Kísérletek azt igazolták, hogy a föntebb leírt jelenségeket gyorsíthatjuk, ha a folyadékhoz vagy a szétbontandó keverékhez bizonyos meghatározott tulajdonságú anyagokat keverünk, melyeket akként választunk meg, hogy azok a földolgozandó keverék különböző részeinek a föntebb jelzett jelenségekre (kapillarisság stb.) vonatkozó tulajdonságait differenciálják, vagy a folyadék fölszinfeszültségét nagyobbítják, vagy mindkét jelenséget maguk után vonják. így pl. a folyadék kismérvű megsavanyítása a leválasztást igen előnyösen befolyásolja, de ez a hatás még inkább fokozódik, ha a folyadékhoz (melybe a keveréket bemerítjük) olajat, vagy olajszerű anyagokat, kőszénvagy fakátrány bizonyos származékait, zsírsavakat, szappant, vagy más hasonló anyagot keverünk, melyeknek affinitása az ásványi részekhez nagy; lehet továbbá eme hatás előidézése céljából a folyadékhoz két vagy több ily anyagot is keverni, vagy még kedvezőbb eredmények elérésére a szétválasztandó keverékhez emez anyagokból kis mennyiséget hozzáadnunk, mielőtt azt a folyadékba bemerítenők. Ha a használt folyadék víz, legkedvezőbb eredményeket érünk el, ha ahhoz kevés zsírsavas sót (vagy kismennyiségű zsírsavas sókat) keverünk, de ekkor is előnyös, ha a vizet kis mértékben megsavanyítjuk és szükség esetén a vizet kevés nehézfémsó, vagy kismennyiségű fémsók vagy alkaliföldfémsó hozzáadásával eléggé keménnyé teszsziik. Ha a szappant ily megsavanyított vízhez hozzákeverjük, a zsírsav finoman eloszlott állapotban válik ki és ennek következtében a keverék részecskéivel bensőleg keverődik. A folyadékhoz a föntebb jelzett anyagokból (olajszappan stb.) mindig csakis oly keveset szabad hozzákeverni, hogy azok sem a keverék fémes részeinek fajsúlyát annyira ne csökkentsék, hogy a részek a víz szinén ússzanak, sem a részecskék összecsomósodását és ennek következtében azok leüllepedését elő ne idézhessék. Ugy tapasztaltam, hogy rendes viszonyok között már minimális mennyiségű (0-0002—00001 vagy még kevesebb) olaj, zsírsav vagy szappan hozzákeverésével elérhetem a kivánt eredményt. A folyadék, érciszap vagy ércmara bármely olcsó ásványi savval savanyítható meg, a savnak a folyadékhoz vagy érchez viszonyított mennyisége rendkívül változó lehet és minden esetben az érkőzet minőségétől vagy a jelenlevő olajosanyag mennyiségétől függ ; a viszony 1 : 500, esetleg 1 : 5000 vagy még kisebb lehet. Eljárásom foganatosítására például a csatolt rajzon látható berendezést használhatjuk. Eme berendezés egy foganatosítási alakja az 1., 2. és 3. ábrán hosszmetszetben, homloknézetben és részben fölülnézetben látható, míg a 4. és 5. ábra a szállítóberendezés módosítását mutatja sematikusan. A leválasztandó, részeket tartalmazó keveréket, pld. érciszapot vagy ércmarát az (a) garatba öntjük, melyből az egy vízszintes, vagy csak kissé lejtős, forgatható (b) dobba (hengerbe) folyik. Eme henger részben vízbe vagy más alkalmas folyadékba merül, ily folyT

adék gyanánt pld. olcsó ásványi savval, legelőnyösebben kénsavval megsavanyított, vagy valamely olcsó, oldható sót, nevezetesen valamely alkalifém sulfátot és kevés ásványi savat is tartalmazó víz használható. Ép így lehet a garatban levő érciszaphoz vagy éremarához is ily anyagokat hozzákeverni, hogy az ércrészecskék és a vízszín között föllépő kölcsönhatás — mely találmányom alapját képezi — fokozható legyen.