37939. lajstromszámú szabadalom • Vezényelt olajfék

Megjelent 225)07. évi február lió 5-én. MAGY. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS B7939. szám. V/e/1. OSZTÁLY­Vezényelt olajfék. J. M. VOITH GÉPGYÁRI CÉG BRENZ/M HEIDENHEIMBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 január hó 13-ika. Erőgépek közvetlenül vagy közvetve mű­ködő sebességszabályozóinál gyakran alkal­maznak olajfékeket, melyeknek célj cl cl SZ&­tályozás folyamatát erősen sztatikus sza­bályozóknál oly módon befolyásolni, hogy az erőgép üres járata és teljes terhelése közötti sebességkülönbség vagy nulla vagy igen csekély legyen. Ily olajfékek külön­böző foganatosítási alakban ismeretesek. Ezen olajfékeknek SlZ db hátránya, hogy egyenletes terhelésnél a szabályozás inga­dozását nem akadályozhatják meg telje­sen, minthogy az olajfék mindkét, olajjal megtöltött tere mindig állandó kiegyenlí­tési nyílás révén marad egymással össze­köttetésben. Jó szabályozást azonban csak úgy érhe­tünk el, ha a szabályozó egyensúlyi álla­potában ezen kiegyenlítési nyílás el van zárva és csak a szabályozásnál nyílik. A találmány alapelvét a mellékelt rajz 1. és 2. ábrájában föltüntetett foganatosí­tási alak kapcsán ismertetjük. Az (a) fékhenger (b)-nél a szabályozó állványával mereven össze van kötve, míg a (d) dugattyúrúd (c) pontja a szabályozó hüvelyéhez vagy a szabályozó emelttyűihez van kapcsolva úgy, hogy a dugattyúrúd kénytelen a centrifugális szabályozó moz­gásait követni. A fékhengerbe tömören be­csiszolt (e) fékdugattyún a (d) dugattyú­rúd hatol át, amely szintén tömören van a dugattyú (n) fenekébe becsiszolva. Az (f f) nyomórugók, melyek egyrészt az (n) dugattyúfenékre, másrészt a dugattyú­rúd (g) csavaranyáira támaszkodnak, a (g, g) csavaranyák révén úgy vannak beál­lítva, hogy az (e) dugattyút a (d) dugattyú­rúdhoz viszonyítva, mindig középállásába visszavinni törekszenek. Mindkét rúgó együttműködik, épen úgy, mint ha egyet­len húzó és nyomó rúgót alkalmaz­nánk, mely az (e) dugattyú középállásában nincsen megfeszítve. Az (f) rugók megfe­lelő merevséggel bírnak, hogy a szabályozó­nak a kívánt stabilitást kölcsönözzék. Az (e) dugattyúnak a (d) dugattyúrúdra vo­natkoztatott középállásában a rugók ha­tása megszűnik, azonban az (d) és (e) al­katrészek minden kölcsönös eltolódásánál nullától kezdve állandóan növekedő ellenál­lást fejtenek ki. . A (d) dugattyúrúdban két hosszú (h) és (i) horony van kivájva. A (h) horony annyira nyúlik lefelé, hogy az alsó olaj­térrel mindig összeköttetésben marad, míg fölfelé nem terjed egészen az (n) dugattyúfenék fölső éléig, hanem a kis (k)

Next

/
Thumbnails
Contents