37914. lajstromszámú szabadalom • Összehajtogatott gerincpárkány könyvkötészeti célokra

Megjelent 1907. évi február hó 4-én. MAGY. ^^ KI II. SZABADALMI IIIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 87914. szám XlII/b. OSZTÁLY. Összehajtogatott gerincpárkány könyvkötészeti célokra. CARPENTIER PÁL GYÁRTULAJDONOS ZÜRICHBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 julius hó 26-ika. Jelen találmány tárgya összehajtogatott gerincpárkány könyvkötészeti célokra. Ily gerincpárkány a közönséges fűzött gerincpárkányoktól ismert módon abban különbözik, hogy az előbbinél a laprészek a gerincpárkány alkotó csíkjaira, a közönséges gerincpárkánynál pedig közvetlenül a csomókra erősíttetnek. Eddig a gerincpárkányok akképen állíttattak elő, hogy egy hajlítható alzaton, pl. szöveten a gerincpárkányelemeknek megfelelő széles és egyenlő hosszúságú kéregpapircsíkok egymás mellé egyenkint ragasztattak föl oly módon, hogy páronként elhelyezve, csuklót képeztek és mindegyik a kettős gerincpárkányképzésére rendelt párt egy szélesebb köz választotta el egymástól. Ily gerincpárkány előállítása fáradságos és hosszadalmas volt, a nem párhuzamosan ragasztott csíkok és egyenlőtlenül választott közök pedig szabálytalan gerincpárkányt és így rendetlen kötést szolgáltattak. Ezen nehézségeket kikerülendő, több ily papírcsíkot kis hidak által összefüggő lappá kötötték össze; e hidak azonban a lapkötegeknek összevarrásánál a közökben rendkívül hátrányosak voltak, mert hirtelen nagy ellenállást gyakoroltak a géptűre és vastagságuk folytán a kéregpapiroscsíkot és a fonalat a lapkötegek réseibe pontosan vezető géprészt kitérítették. Továbbá ott, ahol a kartoncsíkok egymásra ütköztek, a gerincpárkányt a kartonon keresztül menő és mindkét csíkba nyúló kivágásokkal látták el, úgy, hogy ezen a helyeken a hajlítható alzat szabadon feküdt, melyen keresztül a kötőpántok könnyen átvezethetők voltak. Az összekötő pántokat azonban csak a hajlítható alzat anyaga tartotta, mely azonban ellenállást nem fejthetett ki úgy, hogy a gerincpárkány könnyen kigörbülhetett, miáltal az összefűzött könyv szabálytalanul nyilott. Vagy pedig kézi úton fáradságos módon a hátsó csuklón keresztül egy másik varratot alkalmaztak, melynek segélyével az összefűzött csomót megerősítették, ez az eljárás' azonban tökéletes könyvet sohsem szolgáltathat, mert a íűzőanyag miatt a gerinc sokkal vastagabbá válik, mint a papirtömb; ily könyv azonban sokat súrlódik a gerincben, ami a tartósság rovására történik. Ezen gerincpárkány lap okkal tehát erős és szabályos kötéseket nem lehetett elérni. Jelen találmány tárgya a könyvkötészetben használt, könyvgerincek előállítására szolgáló lap, párhuzamosan egymás mellett fekvő hosszirányú csíkokkal, melynél a fönt említett hátrányok elkerülésére — mind-