37908. lajstromszámú szabadalom • Újítások fonógépeken

— 3 -míg másik vége egy a hüvelyben kiképezett (6) horonyba lép be. A rúgó a hüvelyt és a tokot állandóan elforgatni törekszik és az orsónak a hüvelyben való excentrikus elrendezése folytán, a rúgó az orsót pergettyűjével állandóan érintkezésben tartja a hajtókerékkel. Ennek következtében a hajtókapcsolat megszakításának lehetősége kiküszöböltetik és a hajtófölületek egyikének minden kis kopását az orsóhüvely elforgása önműködően kiegyenlíti. Habár az orsók ezen, — szalagok alkalmazása nélkül történő — közvetlen hajtása az eddiginél nagyobb orsósebességeket tesz lehetővé, a csévék mégis úgy, mint eddigelé, eltávolíthatók és másokkal helyettesíthetők, anélkül, hogy az orsósebesség anynyira késleltetnék vagy csökkentetnék, hogy a hajtókerekek és az illető pergettyűk között. káros csúszás lép föl. A föltüntetett szerkezet egy e célra alkalmas berendezéssel bír. A föltüntetett szerkezetnél a pergettyű fölső vége, — az (fl) cső és ennek (f) feje, melyek szokásos szerkezettel bírhatnak, — oly tagokat képez, mely a csévét hajtó kapcsolónak nevezhető. A föltüntetett kiviteli példánál a kapcsoló fal összeműködő cséveliajtótag egy vékony (m) fémhüvelyből áll, mely az (f) pergettyűfejnek megfelelő alakkal bír, azonban utóbbival csak egyetlen, az alábbiakban leírt vonalon érintkezik. A most említett külső kapcsolótag, mint azt a rajz mutatja, fölfelé terjedő (m') nyakkal van ellátva, mely pontosan az orsó alakjával bír, de az orsóval nem áll szoros érintkezésben. A külső kapcsolótag csak azon darabon érintkezik a belső (f) kapcsolótaggal, mely az (ml) nyakdarab és az alsó harangszerű (n) rész között fekszik, mimellett ezen érintkezés csak arra elegendő, hogy a külső kapcsolótag és az erre dugott (o) cséve alátámasztassék, de nem elegendő arra, hogy a cséve az orsó által forgattassék. Kísérletek azt mutatták, hogy két koncentrikus köralakú fölületnek oly módon való elrendezésénél, hogy az egyik a másikba van illesztve és az egyik a másikra támaszkodik, mimellett a támaszkodás, ill. érintkezés csak kis fölületen történik, ellenben a többi fölületek nem érintkeznek szorosan, hanem egy igen vékony lég réteget hagynak szabadon, a két fölület egyikének gyors forgása a másik fölületet is forgásba hozza. Ezen tény hasznosíttatik a föltüntetett szerkezetnél is. Míg tehát az (f) és (m) tagok között nincs oly súrlódó vagy más fizikai érintkezés jelen, mely elegendő arra, hogy egyik tag a másik által hajtassék vagy visszatartassék úgy, hogy a belső kapcsolótag és ennek hajtókapcsolatai, a belső tagnak a cséve eltávolítása céljából való megállításánál, érezhetően nem tartatnak vissza, mégis a belső tag gyors forgása a külső tagot és az ezen ülő csévét gyors forgásba hozza, ha utóbbi ás ennek csévéje szabaddá tétetett. E mellett a cséve egyenletesen az orsó sebességével forgattatik és oly hajtóerővel hajtatik, mely az összes fonó célokra elegendő. A cséve alja oly alakkal bír, ihogy szorosan a külső kapcsolótagra illik, míg eddigelé a csévék a szokásos orsók aljára fekszenek föl úgy. hogy az eddigi csévék változtatás nélkül a találmány tárgyát képező orsókhoz is alkalmazhatók. Ha a cséve az orsóra és a külső (m) kapcsolótagra helyeztetett, akkor utóbbi hirtelen megáll vagy visszatartatik, míg a belső kapcsolótag és tárcsa nem tartatik vissza jelentékeny mértékben úgy, hogy a hajtófölületek között nem lép föl csúszás. Azonban közvetlenül a cséve eleresztése után, a föntleírt hatás érvényesül és a cséve az orsó sebességével forgásba jön, mely forgás tetszés szerinti ideig tart. A cséve eltávolítására a fonómunkás a csévét meg fogja és az orsóról, valamint a csévét tartó külső kapcsolótagról fölemeli. Eközken a külső kapcsolótag hirtelen visszatartatik, azonban ezen visszatartás, úgy mint a cséve fölhelyezésónéi, sem az orsót nem tartja vissza, sem a hajtófölületek egymáson való csúszását nem létesíti. Hogy a külső kapcsolótagnak a csévével együttes lehúzását elkerüljük, az orsó közvetlenül az (ml) nyak fölött (el) gyürüt (3. ábra) tart, mely megengedi, hogy a