37887. lajstromszámú szabadalom • Elektróda gyújtótelepek számára

._ i — tott állapotban, igen apró lekötött testek | alakjában tartalmazza. Ha tehát a kötőanyag kimosás folytán eltávolíttatik, akkor igen kis összekötött csatornákból, szűk nyílásokból és apró üregekből álló háló képződik, mely a gáz szabad eltávozására igen fontos és egyidejűleg megengedi, hogy az elektrolyt nagyfokú kisülés létesítésére gyorsan keringhessen. Az ily módon a masszában képezett nyitott hézagok az egész massza 25%-át vagy többet tesznek ki. A kötőanyag alkalmazása tehát kétszeres céllal bír (azaz egyrészt a pehelyszerű anyagnak a hatórészecskékhez való ragasztását eszközli, másrészt a keringésre szolgáló csatornák képződését eredményezi) és ha a kötőanyagot nem, vagy ki nem elégítő mennyiségben alkalmaz,nók, akkor a massza lyukacsossága erősen szenvedne és az elektrolyt a kivánt fokú kisülés biztosítására nem keringhetne a kellő sebességgel. Másrészt arról kell gondoskodni, hogy a kötőanyagból ne kerüljön igen sok alkalmazásra, — mely a masszát ragadós csomókká alakítaná — minthogy ezáltal a massza szerkezetileg gyöngül, ami a fönt említett hátrányt okozza, azaz lehetővé teszi, hogy a hatórészecskék és a vezető pelyhek viszonylagos mozgást végezzenek. A döngölő nyomás hatása abban is nyilvánul, hogy a hatóanyagot erősen a csőszerű zacskó falához szorítja úgy, hogy a kettő között jó elektromos kapcsolat biztosíttatik. Ha a hatómasszából az említett nyomással való döngölés után a kötőanyag eltávolíttatott, akkor a massza lyukacsos koherens testet képez, mely körülbelül oly kemény, mint a zsírkő és époly könnyen vágható, mint az utóbbi. A massza a valóságban oly kemény, hogy töredezés nélkül csiszolható. Mikroszkóp alatt a kobaltpelyhek erezetszerű vezetékek finom nyomai gyanánt mutatkoznak, mely vezetékek a masszán az összes irányokban végigterjednek és vezetékek hálózatát képezik. Ha a fönt leírt módon nagy nyomás mellett, kívánt mennyiségű anyag döngöltetett a zacskókba, akkor a csövek végeibe nikkellemezből készült és szintén kobalt-nikkel| ötvözettel bevont, vékony csészeszerű diafragrna helyeztetik, mely erősen a hatóanyagra szoríttatik. Ezután a csövek végei laposra nyomatnak, hogy a diafragmák helyzeteikben rögzíttessenek és így az anyagnak a végeiken való meglazulása elkerültessék, ami könnyen megtörténhetnék, ha e célra nem alkalmaznánk megfelelő berendezést. A csövek ezután megfelelő tartóban vagy rácsban rendeztetnek el és az elektródákat kissé alkálikus vízbe mártjuk úgy, hogy a melasz, glukóza vagy más kötőanyag kioldatik. Használat közben az elektrolytnak a hajcsövesség folytán való abszorbeálása a hatórészecskék duzzadását eredményezi, úgyszintén a töltés alatt abszorbeált oxygén is a hatórészecskék további növelését okozza. Azonban a hatómassza duzzadása nem oly nagy mértékű, hogy a zacskófalakra a szükségesnél nagyobb nyomást fejtene ki (a nyomás, valamivel nagyobb 15 kg.-nál, ellentétben az eddigi elrendezésekkel, melyeknél csak 1 kg. törtrészét tette ki); azonban a nyomásnak nem szabad a csövet káros mértékben feszítenie. Az említett duzzadás azonban nem zárja el a maszszában a kötőanyag eltávolítása által képezett hézagokat, miért is a duzzadás az elektrolyt tökéletes és gyors keringését, valamánt a gáz eltávozását nem befolyásolja. A nikkelhydroxydrészecskék egymagukban is elég lyukacsosak, azonban nem annyira, hogy minden további nélkül megengednék, miszerint az elektrolyt a kivánt gyorsasággal keringjen a masszában; azonban egymással összekötött, az egész masszán végigterjedő csatornák létesítése folytán az elektrolyt a masszán az összes irányokban jól és gyorsan áthatolhat úgy, hogy a részecskék lyukacsossáigának csak az a föladata, hogy az oldatot kellőképen a rés?:ecskék tömecseihez vezesse. A találmány, jobb megértés céljából, az alábbiakban a csatolt rajzra való hivatkozással van leírva, melyen az 1. ábra két összeműködő pozitív és negatív rács homloknézete, mimellett előbbi a fönt leírt elektródaelemekből áll, míg az