37886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alakos üvegtárgyaknak hideg úton való előállítására

kemencében, ha az előállított ömledék ke­véssé folyékony, a keveréket egyszerűen a kemence fenekén helyezzük el, ha nagyon folyékony, • alkalmas tartályba tesszük, hogy szétfolyását meggátoljuk. Mikor a keverék eléggé megömlött, pép­szerű állapotban van és ily állapotban vízbe öntjük. Az ekkor keletkezett üvegpor tet­szőleges ideig eltartható. Ebből a vizes üvegporból készítjük a leírandó módon az üvegtárgyakat. Ha az ömledék nagyon könnyen folyó, azt száraz helyre folyatjuk és azután mindad­dig törjük, míg az ömledék elég finom sze­mekre nem válik szét. Hogy a megtörést könnyebben végezhessük, az ömledékhez tö­rés közben vizet adunk. Az ekként előál­lított port megszitáljuk, hogy a kellő szem­nagyságot biztosítsuk, közönséges üvegpor esetében 120-as, nagyon könnyen folyó por esetében 90-es szitát is használhatunk. A porhoz kevert vízfölösleget oly módon tá­volítjuk el, hogy a port levegő átvezetésé­vel szárítjuk. Ily módon igen sok különböző színű üveg­port állíthatunk elő, a por színe attól függ, hogy az üvegpor előállítására szolgáló anyaghoz minő férnek oxidjait kevertük. Világos, hogy ha az üvegport hideg úton alakítjuk, első sorban is azt a hátrányt kell elkerülni, hogy az üveg a formához tapad, tehát oly anyagot kell keresni, melyhez az üveg hevítés közben hozzá nem tapad. Ily formákat agyag, kaolin, kova és ége­tett gipsz keverékéből lehet előállítani, a gipsz gátolja meg, hogy az üveg a forma­anyaghoz hozzásüljön. Ezeket az anyago­kat'a legkülönbözőbb arányokban keverhet­jük egymással, például a következő arány­ban: 2 rész agyag, 2 « kaolin, 2 « porrá tört kova, 4 « gipsz. Hogy a jelzett anyagokból formákat ké­szíthessünk, azokat összekeverjük és a ke­veréket a kellő alakra hozzuk. Azután az előállított formákat 1000—2000°-nál ki­égetjük, kiégetés után lassan lehűtjük és mészvízbe tesszük. A formákat állandóan mészvízben tartjuk el, hogy azok bizonyos mértékben nedvesek legyenek. Ha eme formákban üvegtárgyakat kell előállítani, a formát a mészvízből kivesz­szük, abban a föntebb leírt különböző színű üvegporokat, vagy üvegporokat és közön­séges zománcporokat, vagy üvegporok és közönséges zománcporok keverékét megfe­lelő minta szerint elrendezzük és eme min­tázás fölött színtelen, vagy egy- vagy több­színű alapréteget helyezünk el és a for­mát teljesen kitöltjük. Hogy a mintát ké­pező üvegport a formában kényelmesebben helyezhessük el, sárgarézkereteket alkal­mazhatunk, melyek alakja a mintaelemek alakjának felel meg. Mikor az üvegport elhelyeztük, a sárgarézkereteket eltávolít­juk. Ha sárgarézkereteket nem használunk, a különböző színű üvegporokat csíptetővel vagy kézzel fogjuk meg és így helyezzük el. Az így előkészített formákat most már oxydáló vagy redukáló lángban az üveg­por olvadási fokának megfelelően, 750— 1000°-ig fölhevítjük, mintegy két óráig eme hőfokon tartjuk, azután a kemencéből kiemeljük, a formát szétbontjuk és a kész tárgyat, hogy el ne repedjen, lassan lehűt­jük. Ily módon annak megfelelően, hogy a nyers anyagokat hogyan választottuk meg, keramikus tárgyakat utánzó vagy teljesen üvegszerű és tökéletesen átlátszó tárgya­kat állíthatunk elő. Ezek a tárgyak annak megfelelően, hogy az alakítást miként végeztük, egy vagy többszínűek fognak lenni és ama helyeken, hol a mintát üvegporból készítettük, ho­mályos, hol zománcporból készítettük, át­látszó mintaelemeket fognak mutatni. Ha igen tömör tárgyakat akarunk előál­lítani, a formálást nyomás alatt végezzük. Ily esetben az üvegport gyorsan fölhevítjük és a tárgyat képlékennyé tesszük, azután pedig meleg fémformákban (vas- vagy Ironzformákban) sajtoljuk. Ekkor oly tár­gyakat állítunk elő, melyek az előbb leírt módon előállított tárgyakhoz minden tekin-

Next

/
Thumbnails
Contents