37847. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a kommutálási tér fázisának szabályozására váltakozó áramú gépeknél

- 2 -bíró és egymástól mágnesesen független két (tx

ta) transzformátornak úgy primér (Ni Na

), mint szeknndér (m n3

) tekercsei párhuzamosan vannak kapcsolva. Ha már most ezen, az 1. ábrában változatosan föltüntetett elrendezés primér részét valamely váltakozó áramú hálózathoz kapcsoljuk és a közös szekundér áramkört megterheljük, akkor az (i) szekundér áram mindkét (m) ós (n>) szekundér tekercsén s az azzal ellentétesen ható (I) primér áram pedig a két (N,) és (N8

) primér tekercsen halad át. Ha a megterhelés legalább részben ohmikus, akkor az (I) áramnak fázisa egy fél periódusnál kevesebbel fog az (i) áraméhoz képest előre sietni. Az áttevési viszonyokuak egyenlőtlensége, ha a két transzformátor primértekercsben az (I) áram és szekundertekercseiben az (i) áram egyenlő, ampéretekercsek viszonyainak egyenlőtlenségét eredményezi. Ha péld. akkor a következő egy enni lőtlenségek: IN1

>IN, in! <in, •.— —is fonn kell allama. m, <in3 Ezen esetben azonban a 2. ábra szerint a vektorok irányai, melyek a két transzformátornak eredő ampértekercseit ábrázolják, nem lehetnek többé ugyanazok. A transzformátorok áttételi viszonyainak egyenlőtlensége tehát a jelen elrendezésnél a két (Fi) és (Fa

) transzformátortér között fázisdifferenciát létesít, mely annál nagyobb. NI N mennel inkább különböznek az — és 2 rii n2 viszonyok enymástól. Emellett a transzformátorterek fázisban természetesen azon ampéretekercsekliez közelednek, melyek (aránylag) nagyobbak. Az (Fi) és (F2

) mágneses terek által indukált (ei) és (e8

) elektromótorikus erők a transzformátorok szekundér kapcsainál együttesen az (e) elektromótorikus erőt szolgáltatják, melyek fázisa az (i) szekundéráramhoz képest meg van adva a szekundér külső impedancia által. A transzformátor terek által primér indukált (E) és (E2

) elektromótorikus ellenerők melyek fázisban (e,)-el és (e8

)-vel természetesen megegyeznek, primér oly eredő (E) elektromótorikus ellenerőt szolgáltatnak, melyek (e)-hez képest fázisban előre siet. (Fs)-nek (i)-hez képest eszközölt nagy előresietését egyetlen transzformátorral is el lehetne érni az induktancia és a rezisztancia közti viszonynak a szekundér áramkörben való nagyítása által. Ezen esetben azonban az egész primér indukált elektromótorikus ellenerőnek a szekundér áramhoz képest bekövetkező előresietése jelentékenyen nagyobb volna, mint az előbb leírt kapcsolásnál, amennyiben egyenlő volna az (oEa

) előresietéssel (2. ábra) (i)-hez képest. Ha másrészt közönséges transzformátor elrendezésnél az (F,) térnek (i)-hez képest a 2. ábrán föltüntetett előresietését akarnók elérni, akkor a szekundér körben nagy kapacitást kellene bekapcsolni, ami tudvalevőleg technikai nehézségekkel jár. Két primér és szekundér sorosan kapcsolt, egyenlőtlen áttételi viszonnyal bíró transzformátor segélyével tehát két transzformátortér között nagy fáziseltolódást lehet elérni vagy egy transzformátortérnek a külső szekundér körben folyó áramhoz képest tetszőleges előresietését lehet kölcsönözni anélkül, hogy a teljesítményfaktor primér lényegesen rosszabbodnék és anélkül, hogy nagy kapaczitásokat vagy különböző fázisú váltakozó feszültségeket kellene alkalmazni. Az előzőkben leírtak autotranszformátorokra, valamint kettőnél több sorosan kapcsolt transzformátorra is vonatkoznak. A tanszformátorok közös vastesttel is bírhatnak. Csakhogy ez esetben az egyes transzformátorok tekercseléseinek az indukciós hatások tekintetében egymástól oly függetleneknek kell lenniök, mint péld. egy váltósarkokkal bíró egyfázisú kollektormótornak gerjesztő tekercse ós váltó sarktekercse. A találmány tárgyát képező berendezésnek egyik gyakorlati alkalmazása példaképpen a 3. ábrában föltüntetett mótorkapcsolásnál van föltüntetve.