37840. lajstromszámú szabadalom • Készülék távbeszélő áramok átvitelére, ill. erősbítésére

ban a vastok oldalfalaival egy darabból is készülhet. A vastok másik homloklapját a (g) csővel egy darabot képező (g2) tárcsa alkotja, amelyet az (e) vastok (e2) karimája vesz körül. A (g2) tárcsa a (b) csavarok útján a szigetelő (D) tárcsához van erősítve, amely az (s) szorítócsavarokkal van ellátva az (m n) csévék végeinek hozzákapcsolása céljából. Mindkét (m n) cséve tehát teljesen vassal van körülvéve, kivéve a mellső homlokfal közepén lévő kicsiny (e4) nyílást, amelyen az (f) fegyverzet megy keresztül és az (e5) hosszhasítékot, amely ezen nyílásból indul ki és a tok hoszoldala mentén halad, oly célból, hogy örvénylő áramok föllépése megakadályoztassék és hogy ezáltal energiaveszteségek elkerültessenek. A helytálló (p) mag szabad végén az (r2) csavarfejjel és az (r3) ellencsavaranyával vagy más effélével van ellátva, melynek segélyével az forgatható, illetve rögzíthető. A (p) mag (r) meghosszabbítása csavarmenetekkel van ellátva, amelyek a (g) cső csavarmeneteibe fogódznak. A (p) mag belső vége a csévéknek kb. közepéig nyúlik és az (m) csévén átfolyó, az (S) egyenáramforrásból (11. ábra) jövő áram által gerjesztve, a kezdeti mágneses mezőt létesíti. A változó (R) ellenállás segélyével, amely a (7) áramkörben fekszik, a gerjesztő áram erőssége szabályozható. Ily módon a vastok mágnesezését az esetről esetre legelőnyösebb mértékre hozhatjuk. A mozgó (f) fegyverzet (1., 4., 7. ábrák) rövid vashengerből áll és egyik végével a jeladó mozgó részéhez van erősítve. Tehát rugalmasan van elrendezve és az (e4) nyíláson keresztül lazán ide-oda mozoghat, mimellett az (m n) csévék közepéhez közeledik vagy attól eltávolodik. Hossza akképen van megszabva, hogy a helytálló (p) mag és az (f) fegyverzet között a mágneses erővonalmező közepén, ott, ahol az a legsűrűbb, mindig kicsiny légrés marad. Minden további magyarázat nélkül belátható, hogy a (p) mag forgatása által a légrés hosszát változtathatjuk, illetve szabályozhatjuk. A jel vevő mágneses rendszere tehát majdnem teljesen zárt mágneses áramkört képez, helytálló maggal és mozgó, illetve ide-és oda járó fegyverzettel, amelyek mindketten a gerjesztő és változtató cséve tengelyében fekszenek, még pedig azon pontokban, amelyekben a mágnesező erő a legerősebb és ahol a mágneses mező változásai a legnagyobb mértékben lépnek föl. Az egyetlen tekintetbe jövő légrés az erővonalak útjában a helytálló mag és a mozgó fegyverzet homlokfölületei között fekszik. Az (n) változtató cséve végeit a primér jeladótól jövő (E) vezetékekkel kötjük öszsze (11. ábra). Az (m) cséve úgy a (p) magot, mint az (f) fegyverzetet körülveszi és arra szolgál, hogy a kezdeti mágnességet és a mag és fegyverzet kölcsönös vonzását változtassa, miáltal a fegyverzet lengő mozgásba jut, mely mozgások a jeladó mozgó elektródáira vitetnek át. Az (m n) csévék végei a (g2) tárcsa szigetelőanyaggal bélelt (3 4 5 6) nyílásaiin (8. ábra) vannak keresztül vezetve és a (D) szigetelő tárcsa külső oldalán az (s) szorítócsavarokhoz haladnak, ahonnan a helyi és távvezetékekhez való kapcsolás történik. A (V) jeladót (1., 4., 7. ábrák), amely az (M) j elvevővel szemben áll, az (A) állvány kiesztergályozott (c) részében a (C) köpeny tartja. Lényegileg a (h) fémkamrából áll, melynek alakja a mikrofonoknál használatos alakkal lényegileg megegyezik. A kamra belső, (h2) szigetelő béléssel van ellátva és a mozgó (v), valamint helytálló (z) elektródával van fölszerelve, amelyek közé (o) szénszemcsék vannak zárva. Az elektródák peremükön a kamra nem vezető (h2) burkolata által szigetelve vannak. A fémtok a (Z) csőtoldattal van fölszerelve, amely az (A) állvány központos furatán megy keresztül és tartó gyanánt szolgál. A (Z) csőtoldatba a (H) szigetelő burkolattal ellátott (K) csapszög van beillesztve, amely külső végén a (t) szorító csavart hordja. A helytálló elektróda a (z) szénlem szből áll, amely a (h) kamrán belül a szigetelt (K) csapszöghöz van erősítve és mint már említettük, a fémtoktól, valamint a (Z) csőtoldattól ed