37794. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kátrány és kátrányolajok desztillálására, illetőleg szuroknak nehéz kátrányolajokból illó kátrányolajok egyidejű nyerése mellett történő előállítására

szabadalomban megadott módon, melegben, levegővel, oxigénnel, vagy ozonizált levegővel kezeljük mindaddig, míg a maradvány hidegben szurokszerü konzisztenciával bír. Az átdesztilláló gőzök kondenzálásával azonkívül tetemes mennyiségű illó kátrányolajat, naftalint stb. nyerünk. A 63318. sz. német birodalmi szabadalom eljárásától pedig, a jelen eljárás abban különbözik, hogy utóbbinál szilárd végtermékeket kapunk, míg előbbinél az olajok csak annyira sűrittetnek be, hogy közönséges hőfoknál még teljesen folyékonyak és fölkenhetők. Ugyanilyen a viszony a 139441. sz. német birodalmi szabadalomban ismertetett eljárás termékeinél is, melyek a közönséges hőfoknál szintén folyékonyak és fölkenhetők. A műszaki eredmény tekintetében igen fontos kondenzálható illó termékek jelenlétéről és kinyeréséről a két említett német szabadalomban nincs szó. Szuroknak a kátrány száraz desztillációja útján való nyerésére szolgáló jelenleg általánosan szokásos eljárással szemben a desztilláció jelen, légáramban történő módja azonkívül azon műszaki előnnyel bír, hogy utóbbinál nemcsak jelentékényen alacsonyabb hőfokoknál dolgozhatunk, mint előbbinél, hanem hogy a légáram olyan testeket is magával ragad a desztillátumba, melyek forrpontja normális nyomásnál jóval magasabb a desztilláció közben uralkodó hőfoknál és végül azzal, hogy a desztilláció tartama í elentékenyen rö videbb. Szolgáljon itt példa gyanánt a következő : Gázkátrány (1.2 fajsúly) desztülációja : Ledesztillál: az új légáramban történő desztillációnál 36—160°-nál 27«/o a régi, száraz desztillációnál 200°-ig 7% 200°—300°-ig - 16 « összesen ... 23°/0 300°-on fölül 22 « szurokkihozatal 70°/o szurokkihozatal... 55 « Az ezen példában említett száraz desztilláeió osak 300°-ig végeztetett, mert az ezen hőfokig átment desztillátum-mennyiségeknek a légáramban 160°-ig desztillált menynyiségekkel való Összehasonlításából már eléggé beigazolódott a desztilláeióhőfokok csökkenése. A fönti példában ismertetett száraz desztillációnál a másik két szám, főleg a szurokkihozatal Lunge-Köhlernek «Die Industrie des Steinkohlenteers® című munkája 4. kiadásának I. kötete 386. és következő lapjaiból van véve. . A desztilláció és a szurok előállításának jelen eljárása lényegesen különbözik azonban a Lunge által (Die Industrie des Steinkohlenteers, 4. Auflage, 1900. Band I., 352. lapon fönt) megadott eljárástól is, mely szerint kemény szuroknak puha szurokból való előállításánál a desztilláció befejeződése levegő bevezetésével megkönnyíttetik. Mert ott a levegőt nem a kátrány, vagy a kátrányolajok desztillációjánál, hanem a már egyszer ledesztillált puha szurok desztillációjának végén alkalmazzák, «hogy a nehéz gőzöket jobban elvezethessék)), mimellett a levegő közvetlenül a forrásban lévő szurok fölülete fölött, vagy a szurokba vezetendő be. Itt, mint egyéb eljárásoknál is, melyeket szintén Lunge ismertetett, a levegő a művelet utolsó stádiumában, azaz végén, tehát miután már igen magas hőfokoknál (a kátrány forrása) a gőzök keletkeztek, csak továbbító közeg gyanánt van hivatva szolgálni. A jelen eljárásnál ellenben a levegő a desztilláció kezdetétől fogva hat a ledesztilláló anyagokra (kátrányolajokra és kátrányra) és lehetővé teszi, hogy a desztillációt úgy mint vákumban, meglepően alacsony hőfokoknál, nevezetesen 160—170° C. hőfokon alul, illetőleg olyan hőfokoknál, melyek körülbelül 100°-kal alacsonyabbak az illető anyagok forrpontjánál, a legtökéletesebb módon és a desztillációmaradvány és a desztillátumok mélyreható szétbomlásai és kondenzációi elkerülésével (koksz- és grafitképződés nélkül) végezhessük. A képződött szurok ennek folytán nem tartalmaz oldhatatlan, annak későbbi fölhasználását befolyásoló alkatrészeket, mint a száraz desztilláció útján nyert szurok. Az eljárás foganatosításánál, melynek eredményeit a már föntebb megadott példa