37723. lajstromszámú szabadalom • Acélgyártásra szolgáló elektromos kemence

- 2 -darabokat helyezünk el (B) közlekedő csatornákban is. Erre az áramot bekapcsoljuk és lassanként, fokozatosan bevisszük azokat az anyagokat, melyek a megömlés után azon föliileti fürdőket szolgáltatják, amelyekben a Joule-féle hatás bekövetkezik. Az 1. tégelynek oxydálófürdőjét olyan ásványból vagy olyan salakból kapjuk, mely sok vasoxydot tartalmaz és ehhez ha a finomítandó fém foszfortartalmu, még meszet is elegyítünk. A (2 és 3) kamrák fürdői közömbösek és szén által csak kevéssé redukálhatok. A mésznek és a magnéziumnak aluminátjai, melyeket a bauxitnak mészkővel vagy dolemittal való elegyítése útján állítunk elő, kedvező eredményt adnak. Pluorkalciumnak hozzáadása által az egész könnyebben örnleszthetővé és folyósabbá válik. A kemence működése a következő: Az oxydáló-tégelyben a legélénkebb hevítés öve természetesen a fém és a salak érintkezési fölületének közelébe esik és ez azon öv, ahol a szilícium, a mangán és a szén behatása következtében a fémfürdőből az oxidok redukáltatnak. A redukálható oxydok arányának megfelelően, a reakció többé vagy kevésbbé élénk lesz, ami a fürdőnek örvénylő mozgását idézi elő, mely mozgás egyszersmind az oxydációt is elősegíti amennyiben általa az érintkezési fölületek szünet nélkül megújittatnak. Az oxydáló folyamat fentartása és élénkségének és gyorsaságának szabályozására óvatosan vasoxydot vagy revét adhatunk hozzá. A föntebb említett állandó örvénylés következtében az (1) tégelyben finomított fém lassanként átmegy a (2) kamrába, ahol a megömlesztett vastartalmú oxydok redukálása és a fémnek rekarburálása következik be. E két művelet a szénnek egyszerű hozzájárulása révén következik be, melyet vagy koksz, vagy vas, vagy pedig különleges, túlkarburált öntvény alakjában viszünk be, mely utóbbit a vasnak vagy aczélnak elektromos kemencében, nagy szénfölösleg jelenlétében való megolvasztása segélyével állítjuk elő. A rekarburálás szabályozása, illetőleg a fémhez az illető acélfaj természetének megfelelő mennyiségű szénnek hozzáadása a (3) kamrában történik, melyből időközönként próbákat veszünk ki s ezeknek megvizsgálása révén megállapíthatjuk a bekövetkezett finomításí fokozatot, illetőleg azon szükséges teendőket, melyek az észlelt tökéletlenségek kiküszöbölésére alkalmasak. A Martin-kemencéknél föltétlenül alkalmazandó mangánöntvények vagy sziliciumtükörvas a fémoxydálásnak lecsapolás előtt való megakadályozására, a berendezésnél csaknem teljesen fölöslegesek, mivel a két utolsó kamrában az acél minden oxydáló behatás ellen biztosítva van, amenynyiben egyrészről a légköri levegővel semmi érintkezése nincs és csakis a közömbös salakréteg van jelen, mely utóbbi a magas hőmérséklet, valamint a jelenlévő szén behatása következtében legföljebb csekély mennyiségű alaminiumot szolgáltat, mely az acélfürdőben feloldódik és az oxigént abszorbeálja, bármilyen alakban legyen is az utóbbi jelen. A szilárd anyagok betöltése, valamint a fölösleges salak eltávolítása a (C) nyílásokon keresztül történik, míg a finomított folyós acél lecsapolására a (D) nyílás szolgál, mely a fenék fölött bizonyos magasságban van elhelyezve. Maga a kemence fémállványba van beépítve, mely két egymással szilárdan öszszefüggő koszorú segélyével kibillenthető, mely utóbbiak a talajra ágyazott homorú vezetékpályákban görgők közvetítésével vezettetnek. A kibillenés a kemencének hossztengelye körül történik,, egy helytálló vagy szintén lengő hydraulikus henger segélyével, mely a kemence külső vázához erősített hajtórudra gyakorol hatást. A 3. ábrán világosan látható, hogyan lehet az egész kemencét a folyós acél Iecsapolása, vagy pedig a salak eltávolítása végett kibillenteni. A (2 és 3) kamrák között levő közlekedő-csatorna úgy van elhelyezve, hogy az a lecsapolás megkezdése alkalmával a fürdőkből csaknem azonnal kiemelkedjék. Ezen elrendezésnek az eredménye, hogy a (2) kamrában levő fém a lecsapolás