37721. lajstromszámú szabadalom • Eljárás apró és poralakú sók, sónemű és sótartalmú anyagok tömörítésére (brikettezésére) idegen kötőanyag mellőzésével

Megjelent 190?. évi január hó 7-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 37721. szám. ív/i. OSZTÁLY. Eljárás apró és poralakú sók, sónemű és sótartalmú anyagok tömörítésére (brikettezésére) idegen kötőanyag mellőzésével. FRIEDLÁNDER RÓBERT KERESKEDŐ BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 december hó 15-ike. Bejelentő azt tapasztalta, hogy még meglehetősen durva kősótörmeléket is, épp így főtt sót, az ú. n. tengeri sót és hasonló sónemű, valamint sókat tartalmazó anyagokat csupán igen nagy, eddigelé e célra nem használt nyomással lehet szilárd, szállítható és légköri befolyásoknak ellenálló darabokba (téglák, brikettek) sajtolni, ha az említett anyagok elegendő száraz állapotban a 27751. sz. magyar törzs- és a 31070. sz. pótszabadalomban kohósítható anyagokra leírt különös sajtoló eljárásnak vettetnek alá. A folyamat, mely az említett anyagok kis részecskéinek szilárd és állandó összeköttetését létrehozza, a következő: Tudjuk, hogy a fönt jelzett, akár természetben előforduló, akár mesterségesen előállított anyagok, valamint ezek vegyületei, vagy keverékei egymás közt, úgyszintén más anyagokkal (p. o. földek), rendszerint magukhoz vonzzák a légkör vagy a környezet nedvességtartalmát, amit műszaki nyelven «hygroskopikus természetnek)) szokás jelölni. Ez anyagok ezen víztartalmon kívül többnyire vegyileg kötött vizet (kris;ályvíz) is tartalmaznak. A hygroskopikus eredetű víz rendesen már az an/ag laza, aprószemű állapotában (ha az anyag vízben oldható) kis anyagrészeket fölold és az így keletkezett tömény sóoldat úgyszólván burkot alkot a durvább részek körül. Ezen jelenséget az ú. n. «nyirkosság» elnevezéssel szokták megjelölni. Ha már most ily anyag igen nagy nyomásnak vettetik alá oly7

módon, amint ez a 27751. sz. törzs- és ehhez tartozó 31070. sz. pótszabadalomban kohósítható anyagokra le van írva, első sorban az anyagrészecskék között lévő levegő távozik el, mire a sajtolási művelet további folyamán az agyagrészek, mindinkább közelebb jutva egymáshoz, az azokat beburkoló tömény sóoldat közvetítésével végre egymáshoz ragadnak. A sajtolás végső szakaszában már most a fokozódó nyomás az egyes részecskék közt elhelyeződött sóoldat nagy részét a sajtolás alatt lévő anyag fölületére szorítja, ahol ez már a sajtolás alatt és rohamosabban a nyomás megszűntével párolgás által vizének egy részét elveszíti, ami természetesen nemcsak a fölületre kisajtolt, hanem az anyagrészecskék közötti oldatból is hirtelen sókiválást (esetleg kristályalakban) vonva maga után, megfelelő összeköttetést létesít a sajtolt darab egész tömegében. Elegendő magas nyomásnál a kötési fo-