37712. lajstromszámú szabadalom • Kanócos színtelen lánggal égő lángzó

leírt elrendezés az (f) karima (e) nyílásaival és a belső (c cl o v) lángzóhengerrel kapcsolatban, a lángot a következő • módon létesíti: A (k) süveg és a külső (b) kanóccső között a kanóc külső oldalához áramló levegő nem juthat közvetlenül a kanóccső külső oldalához, azonban a kanóc külső oldalán a láng még $em alhatik el, mert ezt az (f) karima meggátolja. A karima kis(e) nyílásai csakis azt engedik meg, hogy a levegő vékony sugarakban és csak kismenynyiségben érintkezzék a kanóccal. Ezek az (e) nyílások azt is meggátolják, hogy a láng a karima fölső fölületén terüljön szét és ehhez úgyszólván hozzátapadjon, minthogy a beáramló kis levegőmennyiség a lángot a karimáról leemeli. A külső kanóccső karimája és ezek a finom levegő-áramok azt biztosítják, hogy a láng a kanóc külső oldalán jól ég és minden csöpp petróleum, mely a kanóc szívóhatása következtében ennek külső oldalára jut, tökéletesen elég. Világos, hogy a kanóc külső oldalán égő gázok a szűk nyílások alkalmazása következtében a levegővel igen jól keverednek. Eme lángnak, mely a külső kanóccső fölső vége közelében ég, tudvalevőleg az a föladata, hogy a kanócnak a belső (b) lángzócsövön a lángzóboz vezetett levegővel érintkező részein fejlődő gázokat meggyújtsa. Nagyon fontos, hogy ezt a belső levegőt finom áramokban, egymás fölött több sortan elhelyezett nyílásokon vezessük a kanóccső fölső része fölé, mert ennek az elrendezésnek és a levegőáramnak ily módon való megosztásának a láng tökéletes szétterjesztése és a gázok és levegő benső keverése a következménye. Igen jól megfelel erre a célra a fölső részén és (v) födélen (o) nyílásokkal ellátott (c cl) hengeres cső, mely az (e) furatokkal ellátott (f) karimával kapcsolatban, a találmány főrészét képezi. Eme kombináció részben vagy teljesen meggátolja, hogy a kanóc fölső részén a gázok meggyúladjanak, mit a kanóc belső oldalán, ennek fölső éle fölött fekvő finom (o) furatok idéznek elő, a kanóc fölső fölületétől fölemelkedő gázok pedig a (c cl) henger fölső lyuksorain finom sugarakban j beáramló levegővel alaposan keverődnek. A legfölső lyuksorok a (k) külső süveg fölső éle fölött fekszenek. Ez a láng szétterjedését idézi elő, ennek következtében meggátolja, hogy a lángban fehér pontok vagy csúcsok létesüljenek, tehát a láng által hevített izzótest el sem kormozódhatik. Ily fehér foltokkal vagy csúcsokkal nem tarkított láng a megrajzolt módon alkalmazott izzótest hevítésére igen alkalmas, de használható fűtésre is, minthogy az elégés igen tökéletes és szag nélkül megy végbe. Lángzőnk más foganatosítási alakja látható a csatolt rajz 5—8. ábráján, hol a betűk jelentése ugyanaz, ami az 1—4. ábrán. Eme foganatosítási alaknál a belső (c cl) henger elrendezése ugyanaz, ami az előzőnél, az eltérés csakis az, hogy az (f) karima belső oldalán (e) furatokkal és a külső (b) kanóccsőre fekvő csúcsokkal ellátva nincs, ellenkezőleg a karima a (b) külső kanóccsőtől bizonyos, bárcsak igen kis távolságban van úgy, hogy az (f) karima és a (b) külső kanóccső között szűk (i) csatorna képződik. Az (f) karima ennél a foganatosítási alaknál a tulaj donképeni vízszintes (f) karimából és a rövid (fi) csőből áll, melynek tengelye a külső kanóccső tengelye. Ily módon egy rövid (i) csatorna képződik, melynek szélessége igen kicsi, 0-5—1 mm. úgy, hogy csak kevés levegő juthat a kanóccső külső fölületéhez és a láng el nem alhatik. A külső kanóccső körül vezetett kevés levegő azonban nem idézi elő ugyanazt a jó hatást, melyet az 1—4. ábrán látható foganatosítási alaknál elérünk, tudniillik, hogy a petróleum átfolyó részei elpárolognak és hogy a láng ennek következtében szagtalan. További foganatosítási alak látható a 10—12. ábrán, hol a betűk j elentése ugyancsak ugyanaz, mint az előző ábrákon. Ennél a foganatosítási alaknál a belső rész, a (c cl) lángosztó henger ismét; vál-