37692. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhydrogéneknek hydrogéntől való részleges megszabadítására

— 2 — kell tartani, mely szükséges, hogy azon gyökök képződjenek, melyeknek disponibilis értékei a legnagyobb affinitást mutatják. El kell kerülni a hőmérsékletnek a kettős exothermikus reakció (hydrogénelvonás és polymerizáció) folytán való hirtelen növekedését, amennyiben ez a kezelt anyagnak hő általi elbontását okozhatja. Az első föltételt azáltal elégítjük ki, hogy a levegő befuvása előtt a kezelendő szénhydrogént melegítjük, vagy komprimáljuk, vagy pedig a gázáramba a puszta levegőnél hatásosabb oxydáló szereket (pld. ozont, oxygént stb.) vezetünk be. A második föltételnek azáltal felelünk meg, hogy a többé-kevésbbé oxydáló gázáramnak pontosan határolt mennyiségét használjuk föl. A harmadik föltétel kielégítése céljából a reakciót oly hőmérsékletnél foganatosítjuk, mely kisebb a nyerendő termékeknek hő okozta elbontását előidéző hőmérsékletnél. Ezen célból vagy a kezelt szénhydrogéneket hűtjük, vagy pedig a befúvandó levegőt oxigénben szegényebbé tesszük, amit azáltal érünk el, hogy a levegőt ismert gázzal (vízgőzzel, széngázzal, nitrogénnel vagy más effélével) keverjük, vagy pedig erre a levegőben foglalt oxygénnek egy részét erre alkalmas anyagokkal előzőleg abszorbeáltatjuk. Ha pld. egy nehéz kátrányból, mely 350° C-ig folytatott naftadesztillációnak maradéka a benne tartalmazott, pld. 65% olajat akarjuk nyerni, akkor a rendes eljárásnál oly hőmérséklet mellett kell a desztillációt foganatosítani, melynél hőokozta elbontások következnek be. A jelen találmány szerint ezen kátrányt, ha hideg, tetszőleges módon körülbelül 290° C-ig fölmelegítjük, azután a desztilláló készülékbe visszük be, melybe ismert gázokkal kevert vagy nem kevert levegőt füvünk be, amikor is a desztilláció folytatódik ós a hydrogénelvonási reakció által szolgáltatott hő bőven elegendő arra, hogy az ezen desztillációhoz szükséges kalóriákat szolgáltassa. Ily módon tűznek magánál a desztillációnál való alkalmazása nélkül oly desztillációtermékeket kapunk, melyeknek sűrűsége nagyobb és melyeknek molekuláris szerkezete külömbözik azon termékekétől, melyeket ugyanazon szénhydrogéneknek az ismert eljárásokkal való kezelése által nyerünk. A találmány szerinti eljárással nyert szénhydrogéneknek tulajdonságai továbbá azon nyomás szerint változhatnak, melynek a tömeget a desztilláló készülékben alávetjük. Ezen eljárás alkalmazása nem tesz szükségessé semmiféle különleges berendezést, amennyiben a használandó készülékek ugyanolyanok lehetnek, mint amilyeneket az eddigi eljárásoknál alkalmaznak. Ha pld. oly nafta-kátrányt akarunk kezelni, melynek sűrűsége 0.937 és meggyulladási hőfoka 165° C., akkor a következő módon járunk el: 1. A kátrány tömeget a hydrogén elvonására szolgáló levegő, ill. az említett gázokkal kevert levegő bevezetése előtt krbl. 300° C.-ig hevítjük. 2. A retortában lévő anyag egy-egy kg.-ja után percenkint két liter levegőt fuvunk be. 3. A desztillációt 375° C.-nál beszüntetjük, mely hőmérséklet az egész folyamat alatt tűz nélkül keletkezik a hőfoknak szabályos és folytonos emelkedése által. Ily módon egyrészt sűrített molekuláju szénhydrogének sorát kapjuk, melyek kenőanyagokként hasznosíthatók, másrészt egy kitűnő minőségű hajószurkot agglomerátumok gyártására, ezen szurok tetszés szerint zsíros, félig zsíros vagy száraz lehet a desztilláció által elkülönített szénhydrogének aránya szerint. Ha pld. egy kőszénkátrányt akarunk kezelni, melynek sűrűsége 1.1705 és mely 91.07 rész szenet és 5.36 rósz hydrogént tartalmaz, akkor a következőképpen járunk el: A kátrányt 105° C.-ig melegítjük. A hydrogénelvonás céljából szétosztott levegőt fúvunk be mindaddig, mig a kívánt sűrűséghez nem jutunk. A hőmérsékletet, mely tűz alkalmazása nélkül folytonosan nagyobbodik, krbl. 180°-ig hagyjuk emelkedni. Desztilláció nélkül is egy 1.22 sűrűségű