37680. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kefék, ecsetek és hasonlók előállítására

- á — kalmazunk, úgy ez lehetőleg vékony (2—3 mm.) legyen, nehogy üres hely képződjék az ecset közepében. A szög hegyes végű, hogy könnyen hatoljon az ecset nyelébe, továbbá szögletes, hogy az ecsetsörte testének elforgását megakadályozzuk. A fölcsavarás megkönnyítésér e szolgáló cső vagy szög a fölcsavarás után eltávolítható vagy benhagyható. Az összecsavarást egyformán végezzük, akár meghagyjuk a (C) szöget, akár pedig nem. A fölcsavarás alatt megfelelő eszköz segélyével nyomást fejthetünk ki a szalagra azon célból, hogy a szalagba récékét vagy hornyokat sajtoljunk, melyek a sörték rögzítését elősegítik és a tekercs meneteinek összetartását növelik (3. és 4. ábra). A fölcsavarás után a szélesebb (AI) rész burkoló menetet képez, mely a tekercsnek összecsavart helyzetben való biztosítása után a nyél beerősítésére szolgáló hüvelyt alkot, amint ez a 2., 3., és 5. ábrában látható. A nyél megerősítése a mázoló ecseteknél általában szokásos módon történhetik, mely célból a spirális egyes meneteit keresztülvert (D) szögek segélyével (5. ábra erősítjük össze, a spirálisokat csonka kúpalakú formába sajtoljuk, ezután a sörtepamatot megfelelő alakú hüvelybe helyezzük, amelyet lekarimázás segélyével erősítünk az ecset nyelére. A hüvelybe a nyél beerősítése előtt 100° C. fölött olvadó megfelelő kötőanyagot önthetünk, mely az összes hézagokat kitölti és melybe a sörték, valamint a spirális menetek tövei be vannak ágyazva. Ha ezen anyag víz által vagy egyéb folyadékok által meg nem támadható, úgy a sörték ki nem hullhatnak. Bizonyos esetekben a sörték előzőleg a szalagra erősíthetők, arra fölvarrhatók, kapcsok segélyével erősíthetők vagy más módon köthetők meg. Magától értetődik, hogy nem kell, hogy a kefék hengeres alakkal bírjanak (9. és 10. áibra), hanem négyszögletes, hosszúkás vagy elliptikus alakkal bírhatnak (11. ábra), melybe megfelelő formába való sajtolás útján hozhatók. A föltekercselés helyett tetszőleges más módon hajtogathatjuk a szalagot, pl. hullámosan, amint ezt a 12. ábra mutatja. A sörték összetartásának növelésére a szalagot egyik vagy mindkét oldalán megfelelő ragasztó- vagy kötőanyaggal kenhetjük be, amelyre fémreszeléket vagy más oly szemcsés anyagot hinthetünk, mely nedvesség hatására térfogatát nem változtatja. A szalag helyett esetleg fémszövetcsíkot vagy egyes fémsodronyokat, vagy zsinegeket stb. használhatunk, melyeket megfelelő számban helyezünk egymás mellé vagy pedig az (A) szalagra helyezett sörték fölé még keskenyebb szalagokat helyezhetünk (13. ábra), melyek szabadon fekhetnek, vagy hellyel-közzel az a szalagon alkalmazott nyílásokkon vannak keresztülfűzve. Az ily betétszalagokkal ellátott ecsetet a fölcsavarás után úgy sajtolhatjuk, hogy a sörték hullámosan megvannak törve' és így rendkívül szilárdan tartatnak fogva. Ha több szalagot alkalmazunk, úgy ezeket kapcsok vagy varrás segélyével, avagy egyéb módon köthetjük össze. Amint a 4. ábrából látható, az ecset tövét csavarmenetalakúra sajtolhatjuk úgy, hogy a nyélre alkalmazott csavaranya-alakú foglalatba becsavarható és így kicserélhető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás kefék, ecsetek és hasonlókelőállítására, jellemezve azáltal, hogy a sörtéket tetszőleges alkalmas anyagból, esetleg több egymás mellé helyezett drótból vagy zsinegből álló szalagon szétosztjuk és a szalagot ezután összecsavarjuk vagy a megfelelő alakra összehajtogatjuk. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a szalag fölcsavarásának megkönnyítésére egyik végére erősített tövist használunk, melyet a fölcsavarás után eltávolíthatunk, vagy pedig az ecsetnek a nyélbe való erősítésénél használhatunk föl. 3. Az 1. alatt igényelt eljárás foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a fölcsavarás közben megfelelő szerszám