37639. lajstromszámú szabadalom • Eljárás berillföldnek timföldtől és vastól való elválasztására savak és savanyúsók, különösen szénsav illetve savanyú szénsavas alkáliák segélyével
Megjelent 1906. évi december hó 27-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 37689. szám. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás berillföldnek timföldtől és vastól való elválasztására savak és savanyú sók. különösen szénsav, illetve savanyú szénsavas alkáliák segélyével. DR BBAN FRIGYES ÉS DR VAN OORDT GÁBOR VEGYÉSZEK MANNHEIMBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 julius hó 11-ike. A jelen találmány tárgya eljárás 'berillföldnek elválasztására timföldtől és esetleg vastól, mely abban áll, hogy a timföld, berillföld és esetleg vas keverékét szénsavval illetve savanyú szénsavas alkáliákkal kezeljük úgy, hogy csak a berillföld maga megy oldatba, míg a timföld ós vas oldhatatlanul visszamarad. Ismeretes, hogy a savanyú, oldatokból kicsapolt valamennyi timföldcsapadék, amenynyiben azok egyáltalán tiszta aluminiurahidrat vegyületeknek tekinthetők, savakban éá pedig híg vagy gyenge savakban is, pl. ecetsavban könnyen oldódnak mindaddig, míg az idő, hőmérséklet vagy kémiai szerek behatása útján Öregbedett állapotba nem jutottak. A berillföld megfelelő csapadékaira vonatkozólag bebizonyult, hogy azok hasonló viszonyok között gyorsabban mennek át öregbedett, azaz alkáliákban és savakban nehezen oldható állapotba és erre egy külön elválasztási módszer alapíttatott. További kísérletek már most azt bizonyították, hogy az alumíniumnak és berillnek még nem öregbedett, azaz savakban könynyen oldható hidrátalakjai savakkal, illetve savanyú sókkal, nevezetesen szénsavval illetve ennek savanyú sóival szemben különbözőképen viselkednek, ami a hidroxidek bázikusságában való különbségén és a két elem különböző vegyértéküségén alapszik. A savakban és savanyú sókban való oldhatóság ezen különbözősége ez esetben, ha a hidrátokat állítjuk elő, még fokozódik azáltal, hogy a timföld és berillföld maró alkáliákban való oldatait szénsavval kezeljük. Ezen különböző oldhatóság különösen szénsavnál, illetve a savanyú szénsavas alkáliáknál, főképen a nátriurakarbonátnál tűnik ki. Míg a berillföldhidrát és timföldhidrát, illetve vashidroxid olyan keverékéből, mely például nátronlugban való oldatból 40°C.-nál szénsavval vagy a sóoldatból alkálival melegben kiválasztatott, 5° Bé kénsav, 10%-os sósav, 10%-°s ecetsav nemcsak az összes berillföldet és az összes vasat, hanem a timföldnek tetemes mennyiségét is kioldja, addig a szénsav, illetve a savanyú szénsavas alkáliák az összes beri lföldet, a vas nyomait oldják és semmi timföldet sem oldanak. Ellentétben Herzfeld és Korn «Chemie der seltenen Erden» 163. lapjával, illetve a hozzátartozó eredeti irodalommal: C. Glaser, Chem. Ztg. 1896. 622. lapjával, ahol
