37627. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cink és ólom kénes érceinek földolgozására
retortába égetett mész (C 0) és ferrioxyd (F2 OJ) keverékét adagoljuk a földolgozandó fakóérccel együtt, homogén és teljesen folyékony fürdőt kapunk és ha ebbe a fürdőbe szilárd vagy megolvasztott vasat adagolunk, igen gyorsan és intenzíven cinkgőz fog fejlődni, melyet azután lecsaphatunk. A gőzfejlődés aránylag igen rövid idő alatt fejeződik be és körülbelül egy negyed óra alatt az összes cink elszáll. Mikor a retortát kiürítjük, annak tartalma teljesen csöppfolyós, a lehűlt maradék fölső rétege salak, alsó rétege pedig vasszulfid fog lenni. Sem a salak, sem a vasszulfid cinket nagyobb mennyiségben nem tartalmaz, (a benne levő cink a fakóérc cinktartalmának alig 2_„3%-a). Ismeretes, főleg vaskohászatban az a tény, hogy bizonyos fémoxydok igen könnyen megolvaszthatok, ha azok megfelelő arányban vannak egymással keverve, bár magukban még igen magas hőmérsékletnél is csak nehezen olvaszthatok meg. így pld. a mész és vasoxyd keveréke 1000—1100°-nál teljesen megolvad és hígan folyó fürdőt alkot, még ha silíciuraot nem is tartalmaz. Tapasztaltam ezenkívül azt is, hogy az ily hígan folyó anyagok más, a nem oxydszerü vegyületeket is oldják, így első sorban a fémek, nevezetesen a cink, ólom, vas, mangán stb. szulfidjait, még pedig abban az esetben is, mikor ezek a szulfidok természetes ércek, pld. fakóércek, galenit stb. Nevezetesen a fakóérc, mely igen magas hőmérsékletnél is körülbelül meg nem olvasztható, könnyen oldható föl félannyi oly keverékben, mely mészből és vasoxydból, vagy mészből és manganoxydból, vagy égetett dolomitból és vas- vagy manganoxydból áll. Az általam használt «oldás» vagy «oldat» műszóval semmiféle hypothezist nem akarok fölállítani ama jelenségek kémiai vagy fizikai természetére vonatkozólag, melyeket fölismertem, nevezetesen arra vonatkozólag, hogy a cink elpárolgási hőmérsékleténél teljesen csöppfolyós fürdőt kapok és hogy ebben a bizonyos fémoxydok alkalmas keverékéből álló fürdőben a szulfidoK és bizonyos ásványok, minő a fakóércek, galenit, pyritek stb. ugyancsak csöppfolyósakká válnak vagy föloldódnak. A mondottakból az is világos, hogy a találmány tárgyát képező eljárás a következőkben ismertetett különböző módokon foganatosítható, de ezekre valamennyire az jellemző, hogy a szulfidos ércet előzetesen oly oxydok keverékében, melyek csöppfolyós és a leválasztandó fém kiűzése után is csöppfolyósnak maradó fürdőt szolgáltatnak, a reagens gyanánt használt fém hozzákeverése előtt föloldjuk. Ezeket a különböző foganatosítási alakokat a következőkben fogom ismertetni és fölsorolni: 1. azokat az oxydokat, melyek a csöppfolyóssá tevő vagy föloldó fürdő előállítására alkalmasak, 2. azokat a fémeket, melyek reagensekig szolgálhatnak, amennyiben a leválasztandó fémet a szulfidokban helyettesithetik, 3. azokat az érceket, melyeket az eljárás szerint föl lehet dolgozni és 4. azokat a berendezéseket és műveleteket, melyek az eljárásnak gyakorlatban való foganatosítását lehetővé teszik. Hogy oly fürdőt állítsunk elő, mely a szulfidok és szulfidos ércek oldására alkalmas és még a reakció után is folyékony marad, a következő keveréket lehet használni : égetett mész (Ca 0) és ferrioxyd (Fe2 Os ), körülbelül azonos mennyiségekben, mész és vasoxyd, körülbelül 1.5 arányban, mész, vasoxyd és magánoxyd (Mns 0.J, körülbelül azonos mennyiségekben, égetett dolomit, vasoxyd és mangánoxyd, körülbelül ugyancsak azonos mennyiségekben Ebből az következik, hogy megfelelő fürdő előállítására egy vagy több alkáli földfém és valamely alkalmas földfém, pld. a vas vagy mangán oxydját kell használni. Igazolja ama föltevés helyességét, hogy az alkáli földfém oxydjának használata lényeges, az a körülmény, hogy a földfémek oxydjai, minő az alumínium-oxyd (Al2 03 ) vagy a szilíciumoxyd (Si 02 ) vagy a folyasztópát (kalcium fluorit) rossz eredményeket adtak, vagy teljesen hatástalanok.
