37552. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék patkók előállítására

— 3 — (n) hengerpár tökéletessé teszi ezt a hengerszéket, mely által, ha egy kicserélhető hengerkerékbetét rendelkezésre áll, lehetővé válik az alakvasat mindennemű patkó számára úgy előkészíteni, hogy bármely tetszőleges patkó egy egyszeri sajtolással egy ezen célra alkalmas anyamintában előállítható. A 4. és 5. ábrákban példa gyanánt egy alakvas egy darabja olyan kiviteli formában van ábrázolva, amint ezt az 1—3-ábrákban rajzolt hengertárcsák fölhasználása mellett nyerhetjük. Az alakolt vasnak ezen kiviteli alakja fordul elő a következő ábrákban is. Lényeges ezen eljárásnál az, hogy a hengertávcsákat elhagyó vas már a készítendő patkó jellegzetes kiemelkedéseit és beméli'edéseit bírja. Miután most ezen alakvas a leírt módon előállíttatott, következik annak szétválasztása egyes, a patkó hosszának megfelelő darabokra és pedig ez, mint a 6. ábra sematikusan föltünteti, két vésőszerű (c) szorító pofa által a képezett sarokkiemelkedés közepén eszközöltetik, ahol már a (c) henger (h) nyúlványai erre a célra rovátkákat készítettek. Ezen (c) nyírópofák bármilyen alkalmas munkagépbe befoghatok, pl. egy tranzmisszió által hajtott könyökemeltyű vagy excentersajtóba, mikor is az egyik pofa vagy pecek a gép munkaasztalán fölfelé állva megerősíttetik, mialatt a másik a szerszámtartóval összekötve e felé lefelé mozgattatik. Ezen levágás által a vasdarab végein egy kétoldali tarajképződés áll elő, mely a később leírandó sarokképzésre nézve különös fontosságú. Miután az egyes darabok hevítés alá vétettek egy szokásos patkóhajlító gépben egy szorítófogó segítségével egy acélmag fölött meghajlíttatnak és erre még ugyanolyan hőségben fehér izzó állapotban (p) anyamintába (7. ábra) helyeztetnek. Ez edzett vasból vagy acélból van és ^mélyedések, melyek a sarkak belső és alsó oldalának, s a kapaszkodónak kiképzésére szolgálnak, továbbá a szögrovátkák számára, kiemelkedések vannak benne, továbbá elől és oldalt kivágások vannak alkalmazva a körömkápa és az oldalkápák számára. Az anyaminta pontosan az előállítandó patkó szerint van formálva és ennek könynyebb kivevése céljából fölfelé kónikusan szélesedő oldalfölülete van, mely elég magas arra, hogy a préssúlyoknak olyan vezetést szolgáltasson, hogy oldalt a tarajképződesre alkalmat szolgáltató kitolulása az anyagnak elő ne fordulhasson. A patkó hátulsó végeihez közel, ahol a sarokkiemelkedések kezdődnek, egy mélyített (F) hajlás van, mely hátrafelé, tehát a patkószárak meghosszabbításában nincs határolva úgy, hogy tehát az anyaminta ezen oldal felől a sajtolás alatt is nyitva marad, aminek az a célja, hogy a sajtósúlyok által fölülről összenyomott anyagnak helyet ad hátrafelé a kiterjedésre. Az ezáltal előállott anyagösszegyülemlés a jól formált hegyes élű sarkak későbbi képzésére szükséges. Miután bármilyen sajtóra vagy gépileg működtetett kalapácsra alkalmazott (r) súlyok a behelyezett patkót egyetlen ütésre kisajtolta (8. ábra), a (p) anyamintának most már tökéletes negatív alakját mutató vas kivétetik. Ez most már a pontos sarokalak kivételével készen van, azaz el van látva kapaszkodóval, szögrovátkával, szöglyukakkal épp úgy, mint nyúlványokkal a kápák számára. Hogy az anyamintának nincs meg egyidejűleg az előállítandó sarkoknak pontos negatív alakja, annak, mint már említettük, az az előnye, hogy elősegíti ezeken a helyeken az anyagösszegyülemléseket, s megszünteti azon anyamintáknál mutatkozó hátrányokat, melyek az előállítandó sarkok pontos negatív formájával bírnak, de, amelyeknél mégis jól formált sarkok helyett csak erős tarajjal bíró, tompaélű sarkokat nyerünk, amelyeknek, ha tökéletes gyártmányként akarnak szerepelni, a tapasztalás szerint mégis utómegmunkálásra van szükségük, melyek pedig aprólékosak, s ehhez még az anyag gyöngítését vonják maguk után. A jelen anyamintának leírt különleges kiképzése hozza magával, hogy a sajtósúlyoknak csak egy egyszeri nyomása szükséges, hogy a vasnak a kivánt és maradandó alakot megadjuk. Helyenkint belehelyezett lemezkék bizonyos esetekben mikor a vasban