37481. lajstromszámú szabadalom • Vákuumcső
_ 4 — tartón lehet szerelve. A (7) szelepet működtető (12) mag mozgatására a transzformátortól független (16) cséve használható, de mozgathatja azt a transzformátor maga is, mint azt a föntebb említett két ábrán föltüntettük, mikor a mag a transzformátor (29) vastömegének egy furatába vagy kivágásába lehet dugva úgy, hogy a magot az erővonalak változása mozgathatja. A 7. ábrán a szelepnek egyszerűbb foganatosítási alakja látható, melynél zárófolyadék alkalmazva nincs, (32) egy sárgarézből vagy más fémből készült dugó, mely a (6) cső végét zárja el. Eme (32) dugónak központi furata van, a furatot egy (33) korong zárja el, mely valamely lágyabb ebonitlemezből készült. Ez a korong a (31) tuskóra van szerelve, mely vezetve van és a (12) maggal van összekötve. Ez a mag a transzformátor vastömegében van vezetve és a (40) spirálrúgó és a szelep saját súlyának hatása alatt a szelepet zárni törekszik. A rúgó hatását a (41) csavar szabályozza, a szelep kinyílik, mikor a (12) magra ható mágneses vonzás nő. A (29) maghoz kapcsolt (30) kere'en függ és ezáltal van vezetve a (32) dugó. Mint megrajzoltuk, a berendezésben levegő mehet át é3 ha az egész berendezést egy tokba zárjuk és ezt egy gáztartállyal kapcsoljuk, ebből a (6) csőbe és a vákuumcsőbe levegőt vezethetünk. Ha a szelepet a lámpával összekötő vezetékbe egy zárócsapot szerelünk, hordozható lámpát készíthetünk, vagyis mikor a lámpa a gyárban elkészült, a (25) zárócsapot nyitjuk, a csövet pedig fölfordítjuk vagy pedig a (11) kénesőt más módon távolítjuk el, mikor a (25) zárócsap fölött nagy nyomás fog uralkodni. Ha a lámpát szállítása után üzembe vesszük, először megfelelő mennyiségű kénesőt öntünk a (9) csőbe, a (25) csapot pedig igen lassan nyitjuk, vagyis oly kis fokokban, hogy a lyukacsos (7) dugó és a zárócsap között levő levegő fokozatosan használtassák föl. Ha az összes levegőt fölhasználtuk, — mit arról ismerhetünk föl, hogy a lámpa világítani kezd, .— a zárócsapot teljesen nyithatjuk, amikor a gáz bevezetés a föntebb leírt módon, önműködően fog megindulni. A 2—5. ábrán (34) egy önindukciós ellenállás, mely a fény nyugodttá tétele céljából a transzformátor primér áramkörébe van beiktatva. Ez az ellenállás a (36) keretre lehet szerelve és legelőnyösebben palástos szerkezetű lehet. Két (35) csévéje egymással láncolatosan van kapcsolva és akként van tekercselve, hogy a mágnes, melyen azokat alkalmazzuk, középen azonos sarkakat létesítsenek, ezenkívül pedig egymáshoz közelíthetők. Ez az elrendezés a mágneses záródás szabályozását engedi meg és a csévék önindukcióját módosíthatjuk, a fényerősséget pedig bizonyos határokon belül szabályozhatjuk. Ez a (34) ellenállás azonban el is maradhat és a fény nyugodtá tételére a (16) cséve önindukciója használható föl. Mint az a 6. ábrán látható, a csillapító ellenállású transzformátor és a szelepet mozgató berendezés egyesíthető is. A berendezés tokja biztosítékot képez, amennyiben abbau vannak az összes nagy feszültség alatt álló részek elhelyezve, tehát a tűzvész vagy a nagy feszültségű részek érintésétől származó életveszély el van kerülve A transzformátort a tokon kívül is elhelyezhetnők és a nagy feszültségű szekundéirészét a berendezéssel a tok belsejében megfelelően szigetelt vezetékek útján kapcsolhatnék. Ha a csőbe megfelelő gázt vezetünk be, bármily színű fényt létesíthetünk. így pl. ha oly fényt akarunk előidézni, mely a szétszórt napfénynek felel meg, csakis az szükséges, hogy a csőbe két föntebb leírt szelepen megfelelő gázt vezessünk be, nevezetesen az egyiken széndioxydot, a másikon nitrogént, a két szelepet pedig megfelelően állítsuk be. Valamely gőzben vagy gázban elektromos úton létesített fény, pl. a kénesőgőzben létesített fény színét módosíthatjuk, ha a berendezés segélyével állandóan nitrogént vagy más, a kéneső színképét módosító vagy kiegészítő gázt vezetünk a világító csőbe. Eme föntebbi leírásban és igényeinkben