37467. lajstromszámú szabadalom • Egyesített aprító- és szitálógép

- 2 az alkalmazott őrlőjáratok számának meg­felelően több helyen vagy esetleg egész hosszukban (fl) csavarmenetekkel vannak ellátva. A föltiintetett példában négy pár (c, d) őrlőtest van alkalmazva, melyek mind­egyikénél a fölső (c) test helytálló, az alsó (d) ellenben forog. A fölső őrlőtestek öntött vasból készült (cl) lemezeknek (4. ábra) alsó oldalán vannak megerősítve, melyek­nek mindegyike három (c'2) karral bír. Mindegyik karban egy furat van kiképezve, melyben a karimás (4) hüvely forgatható, mely belső fölületével az (fl) csavarmene­tekre van rácsavarolva, külső föliiletén pedig az (n) fogazással bír. Ezen fogazás az (m) gyűrűnek (2. ábra) fogazásával kapcso­lódik úgy, hogy az (m) gyűrű forgásánál mind a három (4) hüvely forgattatik és I következésképen az ezen hüvelyek által hordott fölső őrlőtest az (m) gyűrű forgás­iránya szerint megemeltetik vagy sülyesz­tetik. Az (m) gyűrűt az (n) fogazások egyikével kapcsolódó (c) csavar segélyével forgatjuk. Az alsó őrlőtestek a (dl) lemezekre (4. ábra) vannak szerelve, melyek a (b) tenge­lyen excentrikusan vannak megerősítve. Az alsó őrlőtestek a (b) tengellyel vagy mere­ven (4. ábra) vagy pedig az 1. ábrában föl­tüntetett módon himbaszerűen vannak össze­kötve, amint az eddig csak fölső forgó őrlő­testeknél volt szokásos. Az alsó őrlőtestek­nek ezen himbaszerű ágyazása a találmány tárgyát képező gépnél fontos, amennyiben a fölső őrlőtestek mozdulatlanok és így idegen testeknek közbeszorulása káros kö­vetkezménnyekkel járhatna. Mindegyik őrlőtesttel egy-egy (v) kefe van összekötve, mely az őrlőtesten körös­körül terjedhet, vagy pedig annak csak bizonyos pontjában lehet elrendezve. A föltiintetett foganatosítási alaknál ezen kefék a 8. ábrában föltüntetett módon ru­galmasan vannak ágyazva úgy, hogy azok kopás esetében változatlan erővel nyomód­nak a szemben fekvő őrlőtesthez. Minthogy az őrlőtestek egymáshoz képest excentrikusan vannak elrendezve, tehát egy­máshoz viszonyítva oldalas mozgást is vé­geznek, a kefék az őrlőtestek forgásánál ezeknek mindig más és más fölületrészeivel jönnek érintkezésbe és így azokat tisztán tartják. A kefetartókra továbbá az (5) szárnyak (1. ábra) vannak szerelve, minek következ­tében az őrlőtestek forgásánál az őrlemé­nyek centrifugális szitálása eszközöltetik. Mindegyik őrlőszerkezet alatt egy-egy (r2) szita (4. ábra) van elrendezve, mely az (rl) szitatömlő segélyével a megfelelő fölső, helytálló őrlőtesten, ill. ennek (cl) lemezén van fölfüggesztve. Az (rl) szitának feneké­ben egy kerek áttörés van kiképezve, melybe a (b) tengelyen megerősített (r) excenter illeszkedik be úgy, hogy a (b) tengely for­gása a szitának lengő mozgását okozza. A i súrlódás csökkentése céljából az excenter kerületén és a szita fenékáttörésében egy golyópálya van kiképezve, melybe golyók vannak behelyezve. Mindegyik excenterben egy (r) csatorna van kiképezve, melyen át az (rl) szitán visszamaradó anyag a következő őrlőszerke­zet őrlőtesteihez vezettetik. Az (rl) szitán és (r2) szitatömlőn áthulló anyag az (r4) tányérra esik, mely szintén szita gyanánt van kiképezve és az (r2) szitatömlővel együtt leng. Ily módon az anyag újból kiszitáltatik és az átejtett ré­szek az (rő) vezetékbe (1. ábra) jutnak, míg az (r4) tányéron visszamaradó részek dara vagy középtermék gyanánt külön vezet­hetők el. Az (r4) tányér (4. ábra) az (r6)'tömlő segélyével szintén a helytálló (cl) lemezzel van összekötve. Az egyes (r5) vezetékek az 1. ábrában föltüntetett módon a közös (r7) csatornába torkolnak, melyben a különböző szitáló­szerkezetektől jövő lisztfajok összekeverőd­nek; ezen lisztfajok természetesen elkülö­nítve is foghatók föl. A 6. és 7. ábrákban a fölső és alsó őrlő­testek tisztítására forgó kefék vannak föl­tüntetve. Ezen kefék a sörtékkel ellátott (w) hen­gerből állanak, mely a (t) súrlódási kereket hordja. Ez utóbbi a szemben fekvő őrlő-

Next

/
Thumbnails
Contents