37386. lajstromszámú szabadalom • Tengelykapcsolás

tői a másik (sl) csavarorsóhoz halad. Tárcsák helyett más vezetőtestek is alkalmazhatók. Föltéve, hogy a (b) emeltyűt tartó tengely képezi a hajtótengelyt és hogy a forgás a nyíl irányában történik, akkor a hajtás kezdeténél és ellenállás föllépésénél legelőször a (k) lánc megfeszíttetik, mire a két rugalmas (f, f 1) test a föllépő ellenállásnak megfelelően összenyomatik és erre a tárcsákat tartó (a) emeltyű által az ezen emeltyűt hordó tengely forgásba hozatik. A vonóközeg rugalmas anyagból (mint pl. bőrből, gumiból, kenderkötélből, vagy hasonlóból) is készülhet, mely esetben a (b) emeltyűbe való rugalmas beakasztás elmaradhat és elegendő, ha a vonóközeg két végét ezen emeltyűvel egyszerűen összekötjük. Üzemközti balesetek elkerülésére, az (a) emeltyű (t) védőgyűrűvel van ellátva, melyen egyidejűleg négy (n, nl) orr van elrendezve. Ezen orrokba a (b) emeltyű meghosszabbított végei ütköznek, melyek szigetelő testekkel, pl. bőrrel vannak ellátva, ha üzemközben valamely ok folytán, a hajtott tengely előresiet, vagy a hajtótengely hátramarad. Az (n) és (nl) orrok azon okból vannak mindkét oldalon elrendezve, hogy a kapcsolást tetszésszerinti forgásirányhoz használhassuk. Oly esetekben, melyekben a kapcsolás elektromos vezetés ellen szigetelendő, a két (r) és (rl) tárcsa nem vezető szelenczék és nem vezető oldaltárcsákkal láttatik el. Épígy a védőgyűrű azon helyein is nem vezető (x) sávok rendeztetnek el, melyeken a nem feszített (k) lánc a védőgyűrűvel esetleg érintkezésbe jöhet. A kapcsolás a tengelyek kellő, valamint nem kellő helyzete mellett, — az ütközőhatást figyelembe nem véve, — következőképen működik. A 3. ábrában vázlatosan föl tüntetett pontosan helyes tengelyhelyzetnél a lánc feszítése folytán kapott (e) és (el) tárcsatávolság a forgó tengelyek minden helyzetében, ugyanaz marad. A tárcsák csak az ellenállás megfelelő megváltoztatásánál forognak el tengelyeiken, a mit az (f) és (fl) ütközők összenyomása, vagy átengedése okoz. A 4. ábra nem helyes tengelyhelyzetet mutat vázlatosan. Ezen esetben a (w) és (wl) tengely közép vonalak nem esnek egybe, hanem különböző síkokban fekszenek. Ennekfolytán az (e) és (e) tárcsatávolságok most már nem ugyanazok, mint a 3. ábrában az (e) és (é) távolságok, hanem e tengelyhelyzet hibájának nagysága szerint, úgy egymáshoz képest, mint az (e) és (e') távolságokhoz képest is különbözők. Minthogy azonban az emeltyűn elrendedezett (r) és (rl) tárcsa (1. ábra) tengelytávolsága nem változtatható, valamint az egész lánc hossza is állandó, ennekfolytán az (e"-f-e"') távolságoknak együttvéve pontosan ugyanolyan nagynak kell lenniök, mint az (e) és (e') távolságok összege. Az 5. és 6. ábrában a két tengelynek a rajzolt nyilak értelmében való előrehaladó forgása van föltüntetve. Az egyes helyzetekből látható, hogy miképen kisebbednek vagy nagyobbodnak az (e") és (e'") távolságok a forgás előrehaladásánál. A távolságok nagyságát a tengelhelyzetek hibájának nagysága, valamint a lánc változhatatlan összhossza szabja meg. Az (e") és (e'") távolságoknak egy körülforgás alatt való állandó nagyobbodása és kisebbedése által, a két tárcsa ezen esetben egy darabbal előre és azután ismét visszaforgattatik, miáltal a bekapcsolt (f) és (f') ütközők nemcsak az ellenállás változásánál, hanem minden forgásváltozásnál is lökésgyengítően hatnak. A 7. ábra egy további hibás tengelyhelyzetet tüntet föl, melynél a tengelyközépvonalak nem párhuzamosak egymással, hanem meghosszabbítva, valamely ponton egymást metszik. Ezen esetben a lánc a 4., 5. és 6. ábrákra való hivatkozással leírt mozgáson kívül még egy további oldalmozgást végez.