37367. lajstromszámú szabadalom • Indulást elősegítő készülék mozdonyokon

Megjelent 1906. évi november hó 18-áu. ^ MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 37367. szám. V/c. OSZTÁLY Indulást elősegítő készülék mozdonyok számára. PIELOCK EDUÁRD MÉRNÖK BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 április hó 5-ike. Jelen találmány tárgya egy indulást elősegítő készülék olyan mozdonyok számára, melyek egy tetszőleges szerkezetű gőztúlhevítŐvel vannak ellátva. Jelen találmánynál az a fontos, hogy az említett gőztúlhevítőből a hajtó- és kúpos kerekek fölfekvési helyei felé gőzvezetékek vezetnek, továbbá az is lényeges, hogy ezen gőzvezetékek alkalmas zárószerkezetekkel vannak ellátva, mely utóbbiak olyan berendezésűek, hogy a vezető dobogójáról működtethetők. Az ezen berendezés által elért előnyök és új műszaki hatások között első helyen az jön tekintetbe, hogy túlhevített gőzt használunk a keréktalpak és a sínek tisztítására. Tudvalevőleg a hajtó- és kúpos kerekeknek rendkívül ártalmas és nagyon gyakran bekövetkező csuszamlását az okozza, hogy a bemocskolódás által vagy az olaj kiföcscsenése, illetve bármilyen más ok következtében vagy a kerekek gördülő fölülete, vagy pedig gyakrabban még maguk a sínek is bizonyos síkosságot nyernek úgy, hogy a vonat megindulásához és tovább mozgásához szükséges súrlódás a kerék és a sínek között többé nincsen meg. Mint a szakkörök előtt ismeretes, a síneken seregestül átvonuló rovarok, csigák és más hasonlók, még magát a haladó vonatot is képesek megállítani azáltal, hogy szétzúzott testük a síneket és a keréktalpakat zsiradékkal és nyálkával vonja be. Az ezen hátrányok elkerülésére és az indulás elősegítésére ez ideig használt homokszórókészülék pontos hatását egy egész sereg körülmény kedvezőtlenül befolyásolja; pl. a homok nedvessége, az átnedvesedett homok megfagyása stb. Azonkívül ezen készülékek legtöbbjének kezelése körülményes és időt rabló; valamiennyi a körülményekhez képest nagy helyet foglal el a mozdonyon, nagy anyagelhasználással jár s nemcsak beszerzési költségüket, de üzemben tartási költségeiket, illetőleg is nagyon drágák. Azonkívül, mint ezen homokszóró készülékeknek legnagyobb hátránya, az is kérdésbe jön, hogy hosszú, folytonosan emelkedő és folytonosan vízszintes vonalszakaszoknál, pl. alagutakban, a homok folytonos rászórása következtében úgy a keréktalpak, mint a sínek, gyorsított kopásnak vannak alávetve; továbbá sikeresen csak finoman megőrölt homok használható föl, melynek elő-