37317. lajstromszámú szabadalom • Mótoros fogyasztásmérő
— • 2 — mérőknél alkalmazást nem talált, számos előnyt érünk el, melyek között a legfontosabb a következő: A Siemens-féle elv szerint szerkesztett ampére-mérőknek egyetlen érzékeny pontja azon kontaktushely, melynél a kefék a kollektorhoz fekszenek. Ezen változó ellenállásnak ingadozásai az összellenállásnak annál nagyobb százalékos változását okozzák, mennél kisebb ezen összellenállás. Ezen kontaktusellenállásnak 2 ohmmal való változása tehát a 108,431. számú német szabadalom szerint szerkesztett fogyasztásmérőnél az összellenállásnak krbl. 100%-al való változását vonja maga után, míg a jelen találmány szerinti fogyasztásmérőnél a kontaktusellenállásnak ugyanoly változása az összellenállásnak csak krbl. 2—4°/0 -al való változását okozza. A Rowland-féle fogyasztásmérőnél a változás az említett két szélső eset között fekszik. Minthogy az ily ellenállás változások elporlódás oxydació ós szikraképződés következtében, minden fogyasztásmérőnél előbb vagy utóbb okvetlenül bekövetkeznek, azért az állandóan helyes működés szempontjából döntő befolyású, hogy ezen változások már eleve ártalmatlanná tétessenek. A találmány tárgyát képező fogyasztásmérőnek egy másik előnye abban áll, hogy az mindig a lehető legnagyobb forgató nyomatékkal működik. A 108431. számú német szabadalom szerint szerkesztett fogyasztásmérőnél ugyanis a forgató nyomaték igen csekély (elméletileg zérus), de növekedik, mihelyt a forgó fegyverzetnek ellenállását, például súrlódást kell legyőznie és legnagyobb értékét csak akkor éri el, ha a fegyverzetet fogva tartjuk. Itt tehát a fegyverzet legnagyobb forgató nyomatékát csak oly körülmények között fejti ki, melyek közé a gyakorlati üzemben sohasem juthat. Ugyanez áll a Rowland-féle fogyasztásmérőre is; ennél is a fogvatartott fegyverzetnek ereje nagyobb, mint a forgóé. Csakis a találmány tárgyát képező fogyasztásmérő fejti ki fékezetlen forgása közben is, teljes forgató nyomatékát. Eme ' fogyasztásmérőknek forgató nyomatékát máskülönben azonos körülmények között csakis azon áramtól függ, mely a fegyverzeten átmegy. A fegyverzeti áram azonban, mint az előzőkben ki volt fejtve, a találmány szerinti fogyasztásmérőnél az elektromotoros ellenerőtől, tehát a fordulatszámtól is, független. Ez okoknál fogva a találmány tárgyát képező fogyasztásmérő, vonó erő tekintetében, igen jelentékenyen fölülmúlja az eddigi fogyasztómérőket. Ha például három, lehetőleg egyenlő fogyasztásmérőt szerkesztünk az előzőkben említett rendszerek szerint és azokat úgy rendezzük be, hogy fegyverzeteik megfogott állapotban ugyanazon forgásnyomatékot fejtsék ki, akkor a viszonyok következőképpen változnak, mihelyt a fegyverzeteket forgás céljából szabadon bocsátjuk. A találmány szerinti fogyasztásmérő forgató nyomatékát majdnem változatlanul megtartja, amennyiben ez 1-től csak 0'9-ig sülyed; a 108431. szabadalom szerintinél ellenben a forgásnyomaték az eredeti értéknek csekély tört részéig, 1-től krbl. 0'05-ig sülyed. A Rowland-féle fogyasztásmérőnél a középérték észlelhető, amennyiben a forgató nyomaték 1-től kbl. 0'5-ig csökken. Egy, a fegyverzet elé iktatott árammérő ezen változásokat, minden további nélkül kimutatja éa így tárgyilagos módon igazolja, hogy mily jelentékenyen múlja fölül a találmány tárgyát képező fogyasztásmérő az eddigieket. A találmány szerinti fogyasztásmérőnél végül bizonyos kapcsolások alkalmazhatók, melyek annak gyártását egyszerűsbítik és alkalmazási körét nagyobbítják. Minthogy a fegyverzetben az áramerősség csakis az ellenállástól függ, úgy egy megfelelően méretezett, előkapcsolt ellenállással az összes fogyasztásmérők könnyen és pontosan, ugyanazon maximális feszültségcsökkenésre, pld. 1 voltra egyenlíthetők ki. Ezáltal a mellékáramkörön ellenállásoknak gyártása jelentékenyen megkönnyíttetik és olcsóbbá tétetik. Ugyanezen okból a fogyasztásmérő könnyen alakítható át
