37282. lajstromszámú szabadalom • Önműködő zsilip mozgó gátakhoz, vízlefolyatókhoz és vízszin szabályozókhoz

gasságát, az (l) deszkázatnak a zsilip záró helyzeténél elfoglalt lejtősségét és az (a b e) tartály űrtartalmát oly módon kell megszabni, hogy mikor a zsilip nyitva van és a (c) kifolyatási pontja a (cl) pontot éri el, tehát az (A B) vízszintbe esik, az a (bl cl) keresztszelvénybe levő víztömeg elégtelen legyen a fölső víz nyomásának legyőzésére, tehát a zsilipnek teljesen nyitva kell lennie. Ezt a célt legtökéletesebben akként érjük el, hogy az (a b) fal (a) alsó élén egy golyós vagy más szelepet alkalmazunk, mely gyorsan kinyílhat és a vizet a tartályból gyorsan kifolyni engedi, amint a zsilip egy bizonyos mértékben kinyílott. Ha az (M N) vízszín az (A B) vízszínnel esik össze, tehát a zsilip szabályozó gyanánt szerepel és a vízszínt állandóan ugyanazon a szinten tartja, mint ez pl. turbina lefolyató csatornáknál szokott előfordulni, a szabályozást két különböző módon, a 2. és 3. ábrán látható szerkezettel érjük el. A 2. ábrán az első foganatosítási alak látható. A zsilip valamely helyzetének megfelelően a tartályban levő víztömeg soha sem akkora, hogy a fölső víz nyomását ellensúlyozza, az ellensúlyozást külön terhelő súly képezi, mely egy kis (8) görgőkocsin van elrendezve. Ez a kocsi a (7) síneken fut, melyet a (6) rácstartó köt össze az (1) deszkázattal ós a (b c) tartálylyal oly módon, hogy a zsilip (2) csapjai körül foroghasson. Mikor a zsilip emelkedik vagy sülyed, a (8) görgőkocsi a (2) csapokhoz közeledik, illetve ezektől távolodik, a sínek görbülete olyan, hogy a (8) kocsi forgató karja akkora nyomatékot létesítsen, amekkora szükséges, hogy a kocsi és a vízteher forgatónyomatéka a víz nyomásának nyomatékát ellensúlyozza, mely vízről föltételezzük, hogy az állandó az (M N) szinten van. Magától érthető, hogy az összes nyomatékok a zsilip forgástengelye körül forgatnak. A berendezés szabályozása akként történik, hogy mikor a zsilip alsó (a) éle az (M N) szintbe esik, a (8) kocsi már áthaladt a (2) csapokon átmenő függélyes síkon, tehát a nyomatéka a zsilip nyomatékával ellenkező irányban forgat. A zsilip saját súlyának nyomatékát a kocsi nyomatékánál valamivel nagyobbra kell venni, hogy a zsilip a fölaő víz esésénél ismét zárhasson. Kisebb zsilipeknél a zsilipet tartály alakjában ki sem kell képezni, ekkor a terhelést a síneken futó kocsi képezi. A 3. ábrán látható foganatosítási alaknál a zsilip (1) deszkázatának hajlásszöge mintegy 45°, az (ab c) tartály űrtartalma akkora, hogy ama víz nyomásával tarthasson egyensúlyt, mely az (M N) vízállásnál hat a zárt zsilipre. A tartály fenekén és a két falnak völgyirányban eső részén két nagy (9) cső fekszik, melynek (10) részei hajlékony anyagból készülnek, hogy a zsilipnek a (2) csap körül végzett forgásánál a fölső (s) torkolatok állandóan az (M N) vízszínbe eshessenek, ha a (9) csövek keresztmetszete elég nagy ahhoz, hogy az (5) nyílásokon a tartályba folyó víz eme csöveken elfolyhasson. A két (4) falazaton egy (12) keret van alkalmazva, melyekbe a (15 16) dobok (13) tengelye van ágyazva. Eme tengelyen van a (14) kötélkorong is fölékelve, melyen a (15) dobon a (17) drótkötél útján fölfüggesztett zsilipet ellensúlyozó súly függ. A (17) drótkötél eme (15) dobra föltekercselődik, illetve erről letekercselődik, miközben egy kúpfölületen kiképezett oly csavarhoronyba fekszik, melynek különböző pontjainak sugara a (14) szíjdob sugarával oly viszonyban van, hogy a változatlan (19) súly a változó súlyú zsilipet mindig egyensúlyban tarthassa. A zsilip súlyának változását, mint föntebb jeleztük, a zsilipnek a (2) csap körül való forgása idézi elő. A kifolyató cső a (16) dobon függ, ennek átmérője akkora, hogy a (18) drótkötél mindig oly hosszúságú szakasszal fusson le, amekkorával le kell futnia, hogy a cső (5) torkolata állandóan az (M N) szinten legyen. Hasonló módon elérhetjük azt is, hogy a tartályban levő víz mindig az (M N) szinten maradjon, minek következtében a föladat okvetlenül meg van oldva, mert számítás