37257. lajstromszámú szabadalom • Falburkoló lemezek és eljárás ezek előállítására
Megjelent 1906. évi november lió 11-én. MAGY. -JW KIR. SZABADALMI fUB B HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 37257. szám. XVII/e. OSZTÁLY. Falburkoló lemezek és eljárás előállításukra. WEISZ RICHÁRD KERESKEDŐ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 május hó 15-ike. Jelen találmány tárgya új falburkoló lemezek és előállításukra szolgáló eljárás. Ezen falburkoló lemezek kiváló szépségük, tartósságuk és e mellett olcsó előállításuk révén tűnnek ki az eddig használt hasonló célú lemezek fölött. A lemezek aránylag vékony és ennélfogva olcsó, szélein célszerűen lecsiszolt üveglapokból állanak, melyeket hátsó oldalukon alkalmas festékek reávitele útján a megkívánt mintázattal (márványozás, ornamentika stb.) látunk el úgy, hogy az az üvegen keresztül látható. A festékréteg előnyösen egy védőréteggel van bevonva, melyre azután valamely alkalmas cementszerű, xylolithszerű vagy másefféle kötőanyagréteget viszünk reá, oly vastagságban, hogy a lemez vastagsága körülbelül a szokásos majolika- vagy fayence-lemezek vastagságának feleljen meg és ezzel egyúttal kellő szilárdságot vegyen föl. Ezen kötőanyagréteg hátsó oldalát ismert módon hornyolhatjuk, vagy más módon érdéssé tehetjük úgy, hogy a falra fölvitt nedves habarcsrétegbe ágyazva, ezzel szilárd összeköttetésbe lépjen. Az ilyen lemezeket szokásos módon erősíthetjük meg a falon és minthogy a vékony üveg szélei könnyen és pontosan lecsiszolhatók, a lemezek pontosan egymáshoz illeszthetők és így fényes, teljesen hézagmentes, szép és tartós burkolatot kapunk. A lemezek előállításánál természetszerűen gondoskodnunk kell arról, hogy az üveg, a festék- és kötőanyag-rétegek szorosan tapadjanak egymáson és hogy a kötőanyagréteg a festéket sem mechanikailag, sem vegyileg meg ne támadja. Ennek biztosítása végett a lemezek készítésénél célszerűen következőképen járunk el. Az üveg festésére előnyösen spirituszszal vagy lakkal kevert tartós, színálló, tehát első sorban földfestékeket használunk. Ezen festékréteg megszáradása után egy célszerűen olajfestékből álló védőréteget viszünk reája, melyre esetleg még megszáradása előtt finom homokot szórunk, hogy azt érdessé tegyük és így az ezután alkalmazandó kötőréteggel szorosabb összeköttetést kapjunk. Ezen védőréteg megszáradása után kellő vastagságban réákenjük a pépszerű kötőréteget, melynek természetszerűen oly anyagból kell állania, melynek kiterjedési együtthatója lehetőleg megközelíti az üvegét, s mely e mellett megszáradás után jól megkeményedik, eléggé szilárd és
