37235. lajstromszámú szabadalom • Csőkötés

Megjelent 1906. évi november hé 7-éti. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 87285. szám. V/e/l. OSZTÁLY Csőkötés. SMITH OTTÓ JOHANNES KOVÁCSMESTER KOPENHÁGÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 március hó 9-ike. Jelen találmány tárgya csőkötés, mely sem forrasztást, sem tömítőanyagot vagy hasonlókat nem igényel és különösen akkor nagyon alkalmas, ha lágyabb anyagból való csöveket keményebb anyagból való csövekkel kell összekötnünk. A találmány tárgya a mellékelt rajzon van föltüntetve és pedig egy vascsövet és egy ólomcsövet összekötő állapotban, két kiviteli alakban. Az 1. ábra az egyik kiviteli alak, a 2. ábra pedig a másik kiviteli alak hosszmetszetét és oldalnézetét mutatja. A vascső (a)-val, az ólomcső pedig (b)-vel van jelölve. A vascső külső csavarmeneteire a (c) hüvely van rácsavarva, mely fölül (d)-nél a esavarkulcs fölvételére alkalmas alakkal bír és külső fölületén ugyancsak csavarmentes. A (c) hüvely alsó része meg van szűkítve úgy, hogy itt lyukbősége az összekötendő csövek lyukbőségével egyenlő, mellső végén pedig az (e) mélyedéssel (vályúval) van ellátva, melynek belső fala a kúpalakú (f) részbe megy át. Utóbbinak falvastagsága előrefelé mindinkább kisebbedik. A (c) hüvelyre a (g) csavaranya van rácsavarva, melynek lyukbősége alul annyira szükül, hogy egy a (b) ólomcsövet szorosan körülzáró (b) karmantyút képez. A karmantyú kivül oly alakú, hogy csavarkulcscsal könnyen megfogható. A (g) csavaranyában kiképezett (i) vállnak a laza (j) feszítőgyűrű támaszkodik, melynek lyukbősége a (c) hüvely felé kissé nő. Az (a) vascsőre csavart (c) hüvelyt a (g) csavaranyába becsavarjuk úgy, hogy az (f) rész az ólomcsövet érinti, ekkor a (g) csavaranyát a (c) hüvelyre a vascső felé csavarjuk, miáltal a (j) feszítőgyűrűt előre toljuk, a nélkül azonban, hogy az foroghatna, mivel az (i) váll és (j) gyűrű között a súrlódás kisebb, mint a gyűrű és az olomcső között. Ez által a ólomcső áthajtott végét az azt körülvevő falak közé befogjuk. A (g) csavaranyának karmantyúszerű toldata arra szolgál, hogy az ólomcsövet megfogja úgy, hogy utóbbi az ide-oda való húzogatásnál és ráncigálásnál a csőkötésből ki nem jön, ha csak a húzás a cső irányában nem túl nagy. A (h) karmantyúnak nem kell egész hosszában a {b) csővel érintkeznie, hanem elegendő, ha külső végén egy befelé néző karimával van ellátva, mely a (b) csővel érintkezik. Hogy a (h) karmantyú a csavaranya forgatásánál az ólomcsövet meg ne sértse, a a (j) feszítőgyűrűt, — mely a forgatásban nem veszt részt — egy a (h) karmantyún átmenő