37211. lajstromszámú szabadalom • Fejőgép
_ í _ gattyúrudak között fönnálló kapcsolat létesítése és megoldása céljából egyidejűleg dughatok a furatokba és húzhatók ezekből ki, mit a megrajzolt foganatosítási alaknál a következő módon érünk el: Az (53) és (73) villákon (100 101) szögemelők vannak alkalmazva, melyek (104) hajtórudak közvetítésével vannak az (52, 72) dugattyúrudakra merőleges (105) fogantyúval összekötve. Mindegyik1 szögemelő egy-egy, a megfelelő állítócsapban alkalmazott hasítékba fogódzik és ebben egy (109) sasszög stb. segélyével van rögzítve, mely az állítócsapon legelőnyösebben a szögemelő mögött megy át és ezt a kellő helyzetben, illetve a hasítékból való kiesés ellen biztosítja. A szögéinélőnek (110) karjai vannak (17. és 21. ábra), melyek a kitérés nagyságát határolják. Az állítőcsapok legelőnyösebben oly rugók hatása alatt állanak, melyek a csapokat állandóan a kellő helyzetben rögzítik. A föntebb jelzett (87) tengelyre egy (113) kar van ágyazva, mely az (52 72) dugiattyúrudak között foglal helyet és a dugattyúrudakat (115 116) kivágásaikkal körülfogó (114) keresztfejen van áthúzva. A dugattyúrudak a (115 116) kivágásokban szabadon eltolódhatnak. A (114) keresztfej f ogantyú gyanánt szolgál, mikor a hengert a gépállványból kiemeljük, valamint mikor a villákat a lengőemelőn beállítjuk. Mindegyik dugattyú arra szolgál, hogy a levegőt a fejőszerszám zsákjába nyomja és ezekből kiszívja. Az (54) és (74) lengőemelők (44) görbületei akként vannak megszabva, hogy görbületi sugaruk ugyanaz legyen, mint az (50) és (70) hengerek lengéspályájáé. Az emelők maguk akként vannak az (56) tengelyen ágyazva, hogy a dugattyúk a villák helyzetére való tekintet nélkül löketük végpontjában a hengerfenekek közelében legyenek. A lökethosszúság és így a fej&zierszáimofcbian föllépő kompresszió nagyságát is a lengőemelők villáinak helyzete szabja meg. A löket akkor a legnagyobb, mikor a villák a lengőemelők legmélyebb pontjain vannak rögzítve. A két (50) és | (70) henger mindegyikének egy-egy leve| gőt beeresztő szelepe van, melyen át a dugattyú lökethosszával arányos mennyiségű levegőt szív be. Mint az a rajzokból és főleg ezek 16., 17., 19. és 20. ábrájából kitűnik, az (50) henger (120) levegőszelepe a (70) henger hasonló (121) szelepéhez van kapcsolva és az (50) hengerrel egy hajlékony (122) vezeték útján összekötve. Ez a két szelep a 19. ábra szerint teljesen hasonló módon van szerkesztve, mindegyik szelepnek egy-egy (123) tokja van, melyben a recézett (124) dugattyú mozog. A (125) szelepdugattyúrúdon egy legelőnyösebben bőrből készült (126) alátétkorong van alkalmazva, mely a levegőt bevezető (127) nyílás elzárására szolgál. Eme nyíláson a levegő a (128) csatornába jut be, mely egyrészt a megfelelő szivattyúhengerrel, másrészt a fejőszerszámzsákkal kapcsolt vezetékkel van összekötve. A szelepet a (129) rugók törekszenek elzárni. Hogy a villáknak a lengőemelőkről való leszerelésének megkönnyítése céljából a szelepeket lenyomhassuk és az ezek által elzárt nyílásokat nyitva tarthassuk, a szeleptokon egy (130) kengyel van elhelyezve, melynek legelőnyösebben lejtős fölülete van. Ez akkor, mikor a kengyelt a (131, 132) csapjai körül elforgatjuk, a (125) szelepdugattyúrúdra fekszik és a további elmozdulásánál a szelepdugattyúrudata(129) rugók hatása ellen lefelé nyomja. Mikor a gép működik, az előbb jelzett (65) kar (1., 4. ábra) oly helyzetben van, hogy csatlakozási helye oly egyenesben feküdjék, mely az (56) tengely és (65) kar és (67) hajtórúd csatlakozási helyén megy át. Ha a gépet üzemen kívül kell helyezni, a (65) kart fölemeljük, minek következtében a (64) hajtórúd hátrafelé mozog és a rugók feszültségüket elvesztik. Egyidejűleg a (130) kengyel is oly módon indul működésnek, hogy úgy a hengerben, mint a zsákokban lévő levegő nyomása csökkenjék, minek következtében a lengőemelők és a megfelelő excenteiek között a kap-
