37199. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék kőszén és más széntartalmú anyagok desztillálására

melegét és a gáz- és gőzalakú desztillátumokat magával viszi. A vízgáz képződése majdnem automatikusan igazodik a retorta fölső részében végbemenő üzem szükségletéhez, mert a vízgáz képződése lényegileg a hőmérséklettől és azon sebességtől függ, mellyel a nyersanyag a kemencén áthalad. Amíg ezek a faktorok állandóak maradnak, addig a vízgázképződés és ezzel együtt az összkihozatai és a gáz összetétele is állandó. A jelen eljárásnál kapott koksz szintén kitűnő tisztasággal és magas fajsúllyal bír és pedig az elsővel azért, mert a túlhevített vízgőz, illetve vízgáz állandó behatása folytán a káros tisztátalanságoknak, inint a kénnek és foszfornak túlnyomóan nagyobb része gázalakban eltávozik, az utóbbival pedig azért, mert a koksz a retorta-töltésnek nagy nyomása alatt képződik. A hidrogénnek mindenkor nagy mennyiségben való jelenléte ott, ahol a nitrogén keletkezési állapotban van jelen, nagy mennyiségű ammoniak fejlődését létesíti, mely a fönt előadott okoknál fogva szekundér bomlást szintén nem szenvedhet. Az a berendezés, mellyel a jelen eljárást foganatosítjuk, lehetővé teszi a retortából elvezetendő gáznak kiváló módon való karbulását is, amennyiben a karburálásra szolgáló olajok az elgázosítandó anyaghoz vezettetnek és az azok mindenkori forrpontjának megfelelő rétegen párologtattatnak el, anélkül, hogy később még szekundér bomlásnak volnának kitéve. Az alábbiakban ismertetjük azt a készüléket, mellyel a jelen eljárást foganatosítjuk. Az 1. ábra az álló retorta függélyes metszete, a 2. ábra egy másik függélyes metszet, mely az 1. ábra szerinti metszetre merőleges. Az (a) retorta fölső elzárását az (e) töltőberendezés képezi, melyen keresztül az előzőleg aprított anyag (d) elosztó berendezés révén bevezettetik. A (t) retortaköpeny fűtése a retortát csigalakban körülvevő (m) fűtőcsatornák útján történik, mimellett a fűtőgázok bevezetése valamely tetszőleges kemencéből, pl. (o) regeneratív kemencéből aképpen megy végbe, hogy a retorta legforróbb öve körülbelül a retorta közepe alatt fekszik, ahonnét a fűtőgázok, lassanként hidegebbé és hidegebbé válva, az (x) tolattyúval ellátott (n) levezető csatornába jutnak. A desztillálás termékei (g) csövön távoznak el a kemencéből. Az (m) fűtőcsatornákat további (q) csatornák vehetik körül, melyek arra szolgálnak, hogy (o) kemencébe előmelegített levegőt vezessenek. A koksz mozgása (s) nézőüvegeken át megfigyelhető. A retortának (h) vízelzárásában kónikus (i) nyereg rendezhető el, mely a kokszoszlop egész súlyát hordja, úgy hogy az ott alkalmazott szállítóberendezések útján a koksz könnyen kiüríthető. Ha a folyamatot valamely okból csekély mennyiségű vízgőzzel akarjuk keresztülvinni, akkor a képződött vízgőz egy részét a retorta alsó részén (z) csapokon vezetjük el. Ha világítógáz helyett nagyobb mennyiségben akarunk kátrányolajat és más desztillátumokat nyerni, akkor ajánlatos a túlhevített vízgőz egy részét, megbontása előtt, tehát kb. 500° C. hőmérsékletnél, a kemence alsó részéből a (z)-nél levő csapokon elvezetni és átvezetés útján a megfelelő fölső 500° C.-nyi zónában ismét viaszavezetni, mimellett azután a fölső részben az erősen túlhevített vízgőz által desztillálás megy végbe. Ekkor csekély mennyiségű koksznak elhasználása folytán az alsó részben és a vízgőznek desztilláló hatása folytán a fölső részben nagyobb mennyiségű kokszot és kátrányolajat fogunk kapni. Azt a csekély mennyiségű gázt, melyet kapunk, ha lényegileg folyós desztillátumokat állítunk elő, a retorta külső fűtésére fordítjuk. Épen úgy lehet, ha gáz előállítása céljából dolgozunk, a retorta alsó' részéből vízgázt elvonni és a fölső retorta hevítésére fölhasználni. Gázkészítésnél a karburálás útján való ' gazdagítás aképpen történhet, hogy a kar-