37187. lajstromszámú szabadalom • Berendezés cukorrudak és lemezek előállítására

— 3 -súlyát kiegyenlítő (t) súly van alkalmazvay az (a) kar ívalakú, fölfelé irányult nyújtványa pedig az (o) emelőt rögzítő szerkezetét képezi. A föntebb leírt cukorformát az előállított cukorrudak vagy lemezek kitolására szolgáló berendezéssel kapcsolatban a következő módon használjuk: A centrifugából vagy derítőberendezésből kiemelt, cukorrudakkal vagy lemezekkel telt (a) csöveket oly módon fektetjük a (g) asztalra, hogy az egyes csövek szűkebb végei a (k) dugattyúk előtt feküdjenek. Ezután a keretalakú (1) megfordító berendezést vízszintes síkban a 6. ábrán baloldalt látható helyzetéből 180°-kal elforgatjuk úgy, hogy a cukorforma tágasabb vége mögött feküdve, bizonyos tekintetben eme forma megnyújtását képezze. Mielőtt a formát ily helyzetbe állítanók, a (g) asztalon egy (z) szárítótálcát helyezünk el, melyre az (1) megfordítóberendezés ráfekszik. Oly módon, hogy a (w) haránttengelyre ékelt (v) emelőt forgatjuk, a haránttengelyen alkalmazott, holdsarló keresztmetszetű és gereblyealakú (u) kiugrásokat oly helyzetbe állítjuk be, hogy azok egyenes végei függélyes helyzetbe kerüljenek és az alsó cukorrúdsor síkjában feküdjenek. Most már a (h) nyomóhengerbe vezetünk be vizet, mikor a henger dugattyújának •eltolódása következtében a (k) dugattyúk is eltolódnak, oly módon, hogy a formából a cukrot és az ebben lévő (b) betéteket is kitolják és mint egységes egészet az (1) keretbe, illetve az ez alatt fekvő (z) szárítótálcára tolják. Ha a cukorforma pl. hét (a) csőből áll, az (1) megfordító berendezésben, illetve a (z) szárítótárcsán hét, egy-egy (b) betétet tartalmazó cukortömb fog feküdni, melyek nem érik az (1) keret hátsó falát, hanem ettől bizonyos távolságban vannak. Mikor a cukorrudakat vagy lemezeket kitoltuk, ezek az (a) csövek számának megfelelő számú (n) horogpár alatt haladtak el anélkül, hogy a horgok a cukrot megsérthették volna. A cukortömeg pályájának végpontját a (k) dugattyú szabja meg, melyet a kellő pillanatban alkalmas megfogó berendezés állít meg. Ha az (o) emelőt átállítjuk és ennek kö| vetkeztében a megfordító berendezés üreges forgáscsapján átvezetett (q) tengelyt forgatjuk, az (n) horogpárok szerelésére szolgáló (p) keresztfej visszahúzódik, mi! közben a horogpárok a megfelelő formák (b) betétjeinek vastagabb végein alkalmazott (c) hornyokba fogódzanak be, mit az egyes horogpárokra ható (x) spirálrugók vagy más hasonló tagok biztosítanak. Amint az (o) emelő tovább forog, az összes (b) be| téteket annyira visszahúzza, hogy végeik az (1) fordítókeret hátsó falába ütköznek. Emez (m) hátsó falon ütközőket képező kiugrások (10—12. ábra) vannak alkalmazva, melyekbe a fölső cukorrúdsor rúdjai beleütköznek, míg az alsó sor rúdjait az (u) kiugrások a formából kitolják. Ennek következtében a (b) betétek visszahúzásánál mindegyik cukorrúd vagy lemez a betétekkel együtt csakis addig mozog előre, míg a fölső sor a fix ütközőkbe, az alsó sor pedig a mozgó kiugrásokba nem ütközik, a betétek azonban rövid úton továbbmozognak, míg a hátsó falat nem érik. Eme rövid pályán való mozgásuk közben a betétek az összes cukorrudaktól vagy lemezektől elválnak. A betétektől a leírt módon elválasztott alsó cukorrúdsor most már teljesen szabadon fekszik a (z) tálcán. Hogy már most a f ölső sor rúdjait is egy más tálcára fektethessük, az (1) keret fölé egy ily tálcát fektetünk és ezt alkalmas rögzítőberendezés segélyével a kerettel összekötjük, azután a megfordító keretet a kiálló fogantyúi segélyével 180°-kal elforgatjuk úgy, hogy az előbb a keretre fektetett szárítótálca a 180°-kal való elforgatás után a keret alá kerül. Ekkor a szárítótálca — mint az a csatolt rajz 6. ábráján baloldalt látható — a (g) asztal egy (y) kiemelkedésén fog feküdni. Most már csak a tálca és a keret között alkalmazott összeköttetést kell megszüntetni és a keretet újból 180°-kal elforgatni, hogy a cukorrudak a kerettől elválva, a szárítótálcán maradja-