37155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás védőrétegnek vízvezetéki csövek belsejében való előállítására

Megjelent, 1906. évi október hó 31-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEÍR A S 37155. szám. XXl/a. OSZTÁLY. Eljárás védő rétegnek vízvezetéki csövek belsejében való előállítására. DEUTSCH-OESTERREICHISCHE MANNESMANNRÖHREN-WERKE CÉG DÜSSELDORFBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 január hó 31-ike. Vasból, acélból, ólomból, ónból vagy más fémből készült vízvezetéki csöveket a víznek és alkatrészeinek romboló behatása ellenében megvédendő, már különböző módszereket és eszközöket hoztak javaslatba, melyek azonban a hozzájok fűzött követelményeknek nem feleltek meg. A védő rétegnek nem szabad a víz alkatrészei által megtámadhatónak lennie, ártalmas anyagokat tartalmazni, ill. fejleszteni és a víz ízét károsan befolyásolni. Azonkívül szükséges, hogy a védő réteg a cső fémanyagával bensőleg összekötődjék, úgy hogy az sem hőmérsékleti behatások, sem pedig a cső használatánál bekövetkező mechanikai igénybevételek folytán meg ne sérüljön. A védő rétegnek továbbá az egész belső csőfölületet teljesen hézagmentesen kell védenie, úgy hogy a víz vagy a csövön átvezetett egyéb folyadékok a csőnek fémanyagát meg ne támadhassák és mérges vagy ártalmas anyagokat ne vehessenek föl. Ity védő réteg előállítása céljából a jelen találmány szerint oly lakkot alkalmazunk, mely közönséges vagy mérsékelt hőmérsékletnél könnyen folyós állapotban egyenletes rétegben fölvihető. Leginkább alkalmasak a kopálok, melyeket föloldunk és lenolajjal főzünk. Hogy a fölvitt réteg vastagsága lehetőleg egyenletesen tartassék meg, a csövön legalább is 140°-ra hevített levegőt áramoltatunk át, minek következtében a lakkréteg a legrövidebb idő alatt, mintegy 2—4 óra múlva, szilárd állapotba megy át. Lényeges ezen eljárásnál, hogy a lakkrétegnek megmerevedése oly gyorsan történjék, hogy a rétegnek vastagsága a lakknak az egyik helyről a másikra való folyása folytán meg ne változhasson. A gyakorlatban pl. a következőképpen járhatunk el: Demerara-kopált terpentinolajban oldunk, aztán mintegy 75% lenolajjal keverve hoszszabb időn át 100°-on fölüli hőmérsékletre hevítünk. Ezen keverék a kihűlés után közönséges hőmérsékletnél könnyen folyós. Az eljárás foganatosításánál fontos, hogy a fölvitt réteg ne legyen túlvastag; kísérletek azt mutatták, hogy 0-l mm.-nyi vastagság elegendő. Vastagabb rétegek nem merevednek meg teljesen és így nem tapadnak eléggé a fémhez. Az ily módon előállított védőréteg, amint az kísérletek folyamán kitűnt, nemcsak a víz mechanikai behatásainak áll ellent, hanem •