37142. lajstromszámú szabadalom • Eljárás építőköveknek szeméthamuból való előállítására
Megjelent 1906. évi októ be r hó 20-án. MAGY. KIR. SZABADALMI m=ÍM H IVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 37142. szám. XVlI/e. OSZTÁLY. Eljárás építőköveknek szeméthamuból való előállítására. BECKEB FRIGYES HENBIK GYÁBOS BEBLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 március hó 27-ike. •Jelen találmány építőköveknek szeméthamuból való előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. Szeméthamu alatt a nyers szemét elégetésnél kapott, szervetlen alkatrészekből álló maradék értendő. Az eljárás lényegében abban áll, hogy a szeméthamu egyes részei finoman szétosztott, megolvasztott és azután ismét megmerevített üveg által egy egésszé köttetnek össze. A szeméthamu kötőanyaga gyanánt tehát üveg alkalmaztatik, mely hevíttetik és folyékony halmazállapotban a szeméthamu egyes alkatrészeit összeragasztja. Az üveg lehűlése után ismét szilárd halmazállapotot vesz föl és a szeméthamu egyes részei egymással szilárdan összekötve maradnak. A nyers szemetet, úgy amint kapjuk, hygiénikus szempontokból kemencéken vezetjük át, melyekben a szemét szerves alkatrészei elégettetnek. A visszamaradó szeméthamut a kemencékről szitára vezetjük, mely a durvább alkatrészeket, mint üveg-és porcellándarabokat, salakot, csontokat, fémhulladékokat, stb. visszatartja. Az üveget, porcellánt, salakot, stb. különválasztjuk. A kötőanyag gyanánt szolgáló üveget önmagában, míg a porcellánt, salakot stb. együttesen finom porrá őröljük. Az utóbbiakat a szeméthamu átszitált finomabb alkatrészeivel egyesítjük és ezután az üvegporból annyit adunk hozzá, mint amennyi a gyakorlati tapasztalatok szerint szükségesnek mutatkozik. A hozzáadott üvegpor mennyisége a kötendő anyag mindenkori összetételének és a kész kövek kivánt tulajdonságainak megfelelően különböző lehet. Tapasztalat szerint egy esetben sem lehet 25%-nál kevesebb, azonban 50%-ot is meghaladhat. 25%-nál kevesebb mennyiség hozzáadása után az üveg egyáltalán nem köt. A bensően kevert anyagokat ezután vízzel megnedvesítjük és alkalmas sajtók alkalmazása mellett kövek alakjára hozzuk, megszárítjuk és oly hőmérsékletre hevítjük, melyeknél a kő üvegalkatrészei megolvadnak. Minthogy az üveg finom megőrlése folytán ezen hőmérsékletek aránylag alacsonyak, ennélfogva a kő többi alkatrészei szilárdak maradnak és ezután a már föntleírt folyamat megy végbe, melynél a folyékony és finoman szétosztott üveg a kő egyes részeit összeragasztja és a lehűlésnél szilárdan összeköti. Különösen megjegyzendő, hogy ezen olvasztás nem azonosítandó azon «égetóssel», mely keramikus anyagok előállításánál szo-
