37134. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos készülékek és gépek vezetékeinek hűtésére

— 2 -túlságos vastag s a hő könnyű átmenetelét ne akadályozza. A 3. és 4. ábra az 1. és 2. ábra szerint tekercselt horgony végén alkalmazott berendezést mutatja. Ez esetben a horgony végén az (a) vezetékek két rétegben vannak elrendezve. Az 5. és 6. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál az (a) vezetékeket (U) keresztmetszetű (e) hővezető köpenyek veszik részben körül, melyek egymástól és az (f) kötődrótoktól elszigetelhetők vagy nem. A hőt elvezető anyag azonban más alakban is kiképezhető. A 7. ábrán látható kiviteli alaknál a vezetékek fémes göngyölegét (g) szövetszalag alkotja, melybe hosszirányban fémszálak vannak szőve. Ezen szalagokat átlós irányban tekercseljük a vezetékek köré és pedig oly módon, hogy a fém radiális pályákat képezzen a vezetékekben fejlődött hő számára. Ahelyett, hogy a vezetékeket, mint a föltüntetett kiviteli alakok esetében, kívülről fémréteggel vennénk körül, minden egyes vezetékkötelet is külön burkolhatunk fémmel, vagy pedig úgy az egyes köteleket, mint a kötelek összességét is fémmel vehetjük körül. A 7. ábrán bemutatott szalagokat úgy is előállíthatjuk, hogy a szalag láncfonalait nagy vezetőképességgel bíró fémcsíkokból, a vetülókfonalakat pedig gyapotból vagy más alkalmas anyagból készítjük. A láncot alkotó fémcsíkokat célszerű hosszirányban megszakítani, hogy zárt áramkörök ne képződhessenek. Az egyes fémcsíkok megszakítási helyei célszerűen a szomszédos fémcsíkok ép helyei mellett feküsznek úgy, hogy a szalag maga összefüggő lesz ugyan, de az elektromos áram számára nem nyújt folytonos pályát. Egy másik foganatosítás szerint a fémcsíkokat hosszirányban oly szalagba szőjük be, melynek úgy lánca, mint vetüléke is gyapotból áll, azonban a vetülék csekély számú s a fémcsíkoknál sokkal keskenyebb részekből áll úgy, hogy a fémcsíkok megközelítőleg egyenes vonalban haladnak s majdnem egész fölületükön csupaszok, tehát a hő elvezetésére kiválóan alkalmasak. A fémcsíkok ezen kiviteli alaknál is megszakíthatok hosszirányban, míg a szalag maga összefüggő egészet alkot, A fémcsíkok megszakítási helyei egymás mellett feküdhetnek, vagy pedig az egyik fémcsík megszakítási helye a szomszédos csík ép részével feküdhet átellenben. A szalagba szövendő fémkör, vagy más efféle keresztmetszetű drót alakjával is bírhat, azonban az ovális vagy lapos keresztmetszet többnyire előnyösebb. A keresztmetszet leghosszabb átmérője ekkor a szalag síkjában fekszik úgy, hogy az egyik szalagban levő fém a szomszédos szalagban levő fémmel nagy fölületen érintkezhet. Egy másik kiviteli alak szerint a fémcsíkok a szalagra harántirányban alkalmazhatók, azonban célszerűbb a fémcsíkokat a szalag hosszirányában elrendezni. Ha a szalagba megszakítás nélkül fémcsíkok vagy drótok vannak szőve, akkor ezeket a vezetékek hűtendő részéhez képest úgy kell fektetni, hogy zárt áramkörök ne képződhessenek s ennélfogva örvényáramok ne léphessenek föl. A szalagok vagy egyéb hőelvezető szerkezetek végei radiátorokba erősíthetők, vagy pedig fölületükön folyadékkal vagy egyszerűen a velük érintkező levegővel hűthetők. A szalagokat esetleg úgy is lehűthetjük, hogy a gép hidegebb részeivel hozzuk érintkezésbe. Azonkívül a hűtendő magnak, a gép szélső gyűrűinek, vagy más külső vagy belső hűtendő részeinek spirális vagy más efféle hornyaiba valamely hővezető anyagnak vékony csíkjait is ágyazhatjuk. Könnyen belátható, hogy a találmány bármilyen elektromos gépnél alkalmazható, melynél a vezetékek könnyen fölmelegednek. Az ismertetett berendezések egymagukban, vagy másféle hűtőszerkezetekkel kapcsolatban is alkalmazhatók, mely utóbbiak a fölületre vezetett hőt megsemmisítik. Így pl. ilyen fémes tekercselések transzformátoroknál is alkalmazhatók, mely esetben a tekercselés radiátorokkal volna összekötendő, vagy pedig levegővel, vízzel vagy más módon volna hűtendő.