37115. lajstromszámú szabadalom • Védőberendezés körfűrészek s effélékhez

2 — munkás arcát a kiszórt fűrészpor ellen megvédi. A védősapka továbbá elől még egy (15) mutatóval is van ellátva, mely egyrészt a fűrészelés síkját jelöli, másrészt a védő szerkezetnek a munkadarab betolása által való fölemelésére szolgál, s ez utóbbin azt a vonalat megmutatja, melyen a fűrész végig halad. A (15) iránymutató, mely egy ferdén fölfelé álló vonalzóból áll, a fűrész felőli oldalán, és pedig a fölfekvési helyen, horogalakú (16) fogószerszámmá van kiképezve, mely a fa visszalökését megakadályozza. Az (1) tengelyen eltolható (3) kar úgy állítandó be, hogy a (21) állítógyűrűhöz toljuk, amikor a (15) iránymutató egy síkba kerül a fűrészlappal; ezután a tengely (9) és (10) csapágyai között elrendezett (19) szorítóhüvelynek egy (20) kézicsavar segélyével való összeszorítása által a kar ezen helyzetében rögzíttetik. A védőszerkezetnek működési módja a következő : Ha a munkadarabot a (III) nyíl irányába toljuk, akkor a védősapka eleje (I) nyíl irányában fölemelkedik, míg a fűrész többi része befödve marad; csak a munkadarab további betolása következtében emelkedik föl a védősapka másik vége is. Mikor a a fűrész a munkadarabon végig haladt, a védősapka előbb elől, aztán hátul lassan lesulyed, minthogy a szerkezetnek hátsó ferde fölülete nem engedi, hogy hirtelen leessék. A befűrészelt munkadarab, melyet a munkásnak nem kell többé megfognia, nem löketik vissza, mint már föntebb említve volt, minthogy azt a horogalakú (16) fogószerkezet a visszahaladásban meggátolja. A védősapka, az azon lévő (13) bordák és az (1) tengely megakadályozzák, hogy az elfűrészelt darab a fűrész által föfelé lökessék. Keskeny darabok vágásához a védősapkát a fűrész nagysága szerint lehetőleg keskenyre, pl. 1—3 cm.-re, választjuk. Ez a védősapkának mindkét végén való különleges fölfüggesztésénél fogva van lehetővé téve (szemben az eddigi fölfüggesztési módokkal), minélfogva egy (22) vonalzó (4. ábra) egész közel tolható a védősapka mellé s így egész keskeny darabok vághatok. A (13) bordák oly magasan vannak elrendezve, hogy ezek a vonalzónak a védősapkához való hozzátolását ne akadályozzák. Ha azonban egész vékony, kb. Va cm.-es léceket akarunk vágni, akkor az egész védőszerkezetet a (II) nyíl irányában a (23) állítógyűrű felé toljuk és a föntebb leírt módon rögzítjük, minek következtében a fűrészlap közelebb lesz a védősapka egyik falához, mint a másikhoz (4. ábra). Minthogy ily vékony lécek vágásához csakis kisebb, íinom fogú fűrészeket használunk, ez a beállítás nem jár semmi veszedelemmel, de nem jár hátránnyal az a körülmény sem, hogy ebben az esetben a (15) iránymutató nem áll helyén, minthogy ekkor irányításra a (22) vonalzót használjuk. Rendszerint a védőszerkezetet úgy állítjuk be, hogy a fűrészlap a védőburok közepén álljon. Hogy azonban a (15) iránymutató teljesen összevágjon a fűrészlap helyzetével, egy deszkát célszerűen legalább Va cm. hossznyira befűrészelünk, azután a gépet megállítjuk, a deszkát visszahúzzuk, s a szerkezetet úgy állítjuk be, hogy az iránymutató a bevágott vonalat pontosan födje. Ez a beállítás határozza meg a (24) állítógyűrű helyét egyszersmindenkorra. A (23) állítógyűrű helyét úgy állapítjuk meg, hogy egy kisebb fűrészlapot alkalmazva, a szerkezetet annyira eltoljuk, hogy a fűrészlap egészen a védősapka fala mellé kerüljön, de azt ne súrolja. A védőszerkezetnek még az az előnye is van, hogy célszerű ágyazásánál fogva a fűrészpor nem lepi be a csapágyakat és nem befolyásolja működését, továbbá, hogy meglévő fűrészgépekre könnyen fölszerelhető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Védőberendezés körfűrészek- és effélékhez, azáltal jellemezve, hogy a (4) fűrészlapot körülvevő (11, 12) védősapka elől és hátul egymástól függetlenül a munkadarab mozgatását nem korlátozó (1, 2) tartón van fölfüggesztve ós kiegyensúlyozva oly célból, hogy a fűrészlapot