37114. lajstromszámú szabadalom • Kicserélhető kemence- és kandalló betétfalak

2 — 8. ábra ennek hosszmetszete, a 9. ábra a függélyesen kicserélhető kandalló-betétfalak keresztmetszete, végül a 10. és 11. ábrák egy kemenczébe helyezett betét metszetei. A levegőnek az (a, b, c, cl, d) betétfalak körül végbemenő cirkulációja az 1., 2., 3., 10. és 11. ábrákon nyilakkal van jelezve. A falak és a tűzhelylemezek fölmelegítése a kandallótűzhelyről történik. A lemezfalak meggörbülése azáltal akadályoztatik meg, hogy a homorú (b, c) tűzhelyfalak (1., 2., 3., 10. és 11. ábrák), a falak hüvelyszerű (e, el) összeköttetéseiben hosszoldalukat tekintve, messze túlérő (f) szélekkel (2., 3., 9. ábrák) és kampóalakú (g, h) szélekkel (7., 9. ábrák) a falakon túlnyúlnak. Ily módon a falazat és a vasfalak között lévő érintkezési tömítő fölületek is nagyobbodnak, a tömítés biztosan eszközölhető valamely szívós ragaccsal, mely tűzálló agyagból, samottlisztből és azbesztgyapjúból áll ezeknek vízzel sűrű péppé való keverése folytán. E ragacs jól ragad a vashoz, nem válik le, repedéseket nem képez és rostos mineműsége folytán a tűzfalaknak különben egyenlőtlen kiterjeszkedése alkalmával a hézagokban szétterjed úgy, hogy teljesen légmentesen tömít. A sugárzó hő jobb kihasználása céljából a tűzhely fölött a szokásos falboltozat helyett egy (d) süveg (1., 2. ábra), mely bordákkal bír, lehet elrendezve, mely süveg szintén hüvelyekkel vagy csatornákkal van az alsó falakhoz kötve és tömören be van tapasztva. Hogy a falaknak a tűz felé eső oldalra való kihajlását meggátoljuk, ezeket, amint az az 1—3. és 5—11. ábrákon látható, (a, b, c, cl)-nél homorúan készítjük úgy, hogy azok kifelé való hajlása be nem következhetik. Fa-, brikett-, barnaszén- ós turfatüzelésre a (b, c) homorú falakat (1., 2., 3., 9., 10., 11. ábrák) a tűzhelyben védetlenül hagyhatjuk, hogy azonban az alsó falakat kőszén, koksz és antracittüzelésnél a keresztülégés ellenében megvédjük, az (a, cl) falakat (1—3. és 5—11. ábrák) a tűz felé eső oldalon vagy samottlemezekkel, vagy más tűzálló anyaggal befödni. E célre a falak szögekkel, kúpalakú vagy ehhez hasonló (1) nyúlványokkal (5., 6. ábrák), (m) hossz-és keresztlécekkel (1., 2., 3. és 7—11. ábrák) vagy hasonlókkal látandók el, mimellett ezen utóbbiak talpán (n) kivájások (2., 3. és 8—11. ábrák) vannak elrendezve. A hézagokat valamely tűzálló anyaggal kenjük ki, mely anyag benyomul a kivájásokba és így biztosabban tapad a falakhoz. A használandó anyag agyagból, samottból, grafitból, karborundumból, azbesztgyapjúból, vas-, acél-, vagy más fémreszelékekből, drótokból vagy apró vasdarabkákból áll, melyeket vízzel, vízüveg, melassze, dextrin vagy más kötőanyagok hozzáadása mellett sűrű péppé keverünk. Mivel nagyszámú különböző bordák (1., 2., 3., 4., 6., 8. ábrák) elrendezése nagyobb fűtő-, illetőleg hűtőfölületet szolgáltat, ezért a helyenkinti túlnagy fölhevűlését a tűzhelyfalaknak meggátoljuk, miért is a levegőben lebegő organikus porrészecskéket sem hevítjük túlságos mértékben föl úgy, hogy a szétbontásuk megakadályoztatik és így a cirkuláló levegő szagtalan marad. Miután a tűzhely minden oldalról kitéve marad a szobalevegő meleg elvonó hatásának, a sugárzó hő közvetlenül átterjed a (p, p) falazatra (1., 2., 3., 10. és 11. ábrák) és itt fölhalmozódik, hogy a tűz kioltása után a cirkuláló szobalevegőre vitessék át, ennélfogva világos, hogy a kalóriák kihasználása lehetőleg nagy. Ahelyett, hogy az (a) vastűzhelyfalakat (1., 7. ábrák) közvetlenül összeépítenék a (h) ponton (3., 7. ábrák) a falazattal, lehet egy ily bordát is elrendezni (1., 2. ábrák) és ennek (e, el) hüvelyével (1., 2. ábrák) a tűzfalat összetapasztani. A csatornába vizet vagy egyéb párolgó folyadékot lehet önteni, miáltal a levegő benedvesíttetik, esetleg szagosíttatik, ózonosíttatik. dezinficiáltatik, általában frissíttetik. Az (r) ernyők (1. ábra) a benyomuló szobalevegőnek a folyadék fölszíne felé való terelésére szolgálnak; a szobalevegő, mielőtt a forró bordás falfelületekhez jut, a gőzökkel