37063. lajstromszámú szabadalom • Fölépítvény vasutak számára

borda van kiképezve. A két borda bizonyos esetekben egyetlen talppá egyesíthető. A falakat helyenként külső (c) támaszok vagy dúcok merevítik, míg a (b) talpak merev összekötésére (d) gerendák, a falak fölső éleinek összekötésére pedig (e) gerendák szolgálnak. Ezen falak vasbetétei az ismeretes Hennebique-rendszer szerint vannak kiképezve és oly elrendezéssel bírnak, hogy az egyes elemek szilárd összefüggését tökéletesen biztosítják. A különálló (d e) merevítő gerendák sorozata helyett természetesen az (a) falakkal egyenlő magas harántfalak is alkalmazhatók a kellő távolságokban. A sinek rögzítésére csavarmenetekkel ellátott (f) szögek szolgálnak, melyek csavarmenet nélküli végükön a sín talpára fekvő (g) fejjel vannak ellátva. Az (f) szögek rézsútos irányban hatolnak át a falakon úgy, hogy (g) fejük a síntalp külső karimájához simul és csavarmenetes végük a fal belső oldalán kiképezett (k) üregébe lép. A (k) üreg egyik fala a horgonyszög irányára merőleges és a (h) tárcsa fölfekvési lapja gyanánt szolgál, melyre az (i) csavaranya nyomódik. A sín külső oldaláról a fal belső oldala felé rézsútosan haladó ezen rögzítő szerkezet olyan (fl, gl, hl, il, kl) rögzítő szerkezettel váltakozhat vagy kombinálható, mely az előbbihez hasonlóan szintén rézsútosan, azonban a sín belső oldaláról a fal külső oldala felé halad, mint a 4. és 5. ábra mutatja. A rögzítő szögek rézsútos elrendezése a szögfejeknek heves lökések alkalmával föllépő vízszintes nyiróerőkkel szemben nagy ellenálló képességet biztosít. A sinekre gyakorolt lökéseknek a szög fejére és a cementre való átvitelét az (s) betétgyűrű csökkenti, mely rézből vagy más lágy fémből készül. A síntalp alsó lapja és a fal gerince közé az építés alkalmával, a folytonos (m) cement- vagy nemezréteg helyezhető. Hogy a sinek és a falazás között minél bensőbb kapcsolatot biztosítsunk, a rögzítő szögek számára a sínben és a falban elég nagy átmérőjű helyet hagyunk, mely lehetővé teszi, hogy a fönmaradó (n) gyűrűs térbe cementhabarcsot önthessünk. A (k) üregek a szögek megszorítása után szintén cementtel önthetők ki. Ily módon a pálya és falazás összessége egységes, folytonos és alakját nem változtató tömböt alkot. A sín végek összekapcsolása nem kívülről, hanem egyszerűen egy kellő vastagságú (p) acéltalp segélyével történik, mely félig az egyik, félig a másik összekötendő sínvég alá van helyezve és a rögzítő szögek átbocsátására szolgáló lyukakkal van ellátva. A sinek tetszés szerint csupán csak egymáshoz vannak illesztve, vagy össze vannak forrasztva. Ámbár a leírt fölépítményen bármilyen, pl. Vignole-féle sinek is alkalmazhatók, mégis célszerűbb különleges sineket egyszerű _L alakú, speciális szelvényű sineket alkalmazni (6. ábra), melyeknek igen vastag dereka fönt valamivel keskenyebb gördülő fölülettel bír, mint amilyen széles a kerékkoszorú. A JL-alakú sínderék belső oldala, mint a 4. ábra mutatja, fölülről lefelé belseje felé rézsútosan haladhat, mely kiviteli alak különösen kanyarulatoknál előnyös. Azonkívül a kanyarulatoknál alkalmazott sinek törzsei a belső karima oldalán (o) talppal láthatók el. A leírt fölépítménynél a sinek úgyszólván csupán oly burkolat szerepével bírnak, mely a fölépítményt a kerekek súrlódása ellen megvédi. A sinek elgörbülését és ennélfogva el törését teljesen kizárják a széles talpak, melyek egész fölületükkel a hosszfalakon feküsznek. Azonfölül a falak (b) talapzatainak a talaj szilárdságával arányos szélessége és a pálya hajlítási ellenállásának nagy modulusa a sinek minden elgörbülését és a görbülésből vagy kiterjeszkedésből eredő minden elmozdulását lehetetlenné teszi. Mindezt úgyszólván csakis a keresztmetszetnek keresztirányban való növelése által érjük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti fölépítmény vasbetonból, jellemezve a talpfák teljes mellőzése és két (a) hosszfalból álló szerkezet által, mely falaknak lesimított gerince egész hosszában egy megfelelő sín talpának támaszául szolgál, míg a sín a közvetlenül alatta