37057. lajstromszámú szabadalom • Hangjegyszalag mechanikus hangszerek számára és készülék azok fölvételére és ismétlésére

Az (1) hangjegyszalag (63) vezetőlemezek között halad át. A (37) keret célszerűen a (64) rúgó hatásával ellentétesen mozog lefelé. A (64) rúgó a helytálló (66) csap körül forgatható (65) emeltyű egyik végével beállítható kapcsolatban áll, mely emeltyű másik vége a (37) kerettel forgathatóan van összekötve. Mindegyik (26) kontaktus egyetlen L-alakú darab helyett esetleg két különálló darabban készülhet. A billentyűk szükség esetén oly módon rendezhetők be, hogy elektromos kontaktusok helyett (például ütközők által) két vagy több, légvezetékekben fekvő szelepeket működtetnek és ezáltal hatnak a kiválasztókra, vagy úgy, hogy mindegyik billentyű, bütykök által mechanikusan is mű ködtetheti a kiválasztókat, mely bütykök a kiválasztókkal összekötött emeltyűkbe kapaszkodnak. A fujtatóhatás fölvitele ugyanoly módon történhetik, mint az föntebb zongorabillentyűk részére leíratott. A 3. és 4. ábrában föltüntetett részleteknél például öt helytálló (67) kontaktus van elrendezve (a 4. ábrán csak egy ily kontaktus van föltüntetve) és a fujtatásra szolgáló (68) taposóemeltyű oly módon van berendezve, hogy ötlépcsőjű (69) kontaktuslemezt működtet, mely berendezése folytán a megfelelő (67) kontaktusrugókkal egymásután kontaktust zár és nyit, ha a (68) emeltyűt működtetjük. Az 5. ábra egy zongorához alkalmazott ismétlőkészülék egyszerű szerkezetét mutatja, melynél a billentyűemeltyűk működtetésére szolgáló erő a találmány értelmében fokozható. Mindegyik (70) billentyű (73) bökőrúd által két (71, 72) motorral (fújtatóval áll kapcsolatban. A (71, 72) fujtatok közönséges elrendezéssel bírnak és (74) rugók hatásával ellentétesen lelapulhatják, mimellett tartalmukat (75) csatornákon át kifújhatják. A (71, 72) fujtatok a megfelelő bökőrúddal (76) gombok által szokásos módon vannak összekötve, azonban a (71) fujtató a kisebb (72) fujtatón túl kiáll, mi mellett a bökőrúd a (71) fújtató alsó részének (77) nyílásán halad át és a levegőnek e helyen való belépését a (78) membrán megakadályozza. Ha föltesszük, hogy a (72) fújtatót a hangjegyszalag (2) hasítéksora ós a (71) fújtatót a (3) hasítéksor működteti, akkor tisztán láthatjuk, hogy a billentyű lefelé és fölfelé való mozgásának sebessége, valamint az előidézett hang jellege azon időtől függ, mely a két fujtató lelapulásának kezdete és fölfuváeának megkezdése között eltelik. A (71, 72) fújtatok, a fönt leírt egymás alatt való elrendezés helyett tandemszerűen, azaz egymás mögött is elrendezhetők, mint azt a 6. ábra mutatja. A 7. és 8. ábra az ismétlőkészüléknek krescendohuzamhoz való alkalmazását mutatja, mimellett a föltüntetés kedvéért a szélládaszekrény egyszerű (79) csúszófödéllel bír. A (79) födelet (80) rudak tartják, melyek a (82) tengely körül forgatható (81) lengőkerettel csuklós kapcsolatban állnak. Példaképen öt pneumatikus (83) mótor van elrendezve, melyek mindegyike (84) rúd segélyével, — mely (85) pálcát tart — a (81) keret mellső részébe kapaszkodik. A föltüntetett esetben a pneumatikus (83) motorok kiterjeszkedésük által hatnak és egy szalagon elrendezett elektromos kontaktusok által működtethetők, mely kontaktusok mindegyike egy (86) elektromágnes (8. ábra) áramkörét zárja. Ha a mágnesek ily módon gerjesztettek, akkor a (88) kibocsátó nyílások illető (87) szelepeit fölemelik, úgy hogy a megfelelő (89) fujtatok lelapulhatnak. A lelapult fujtatok a lelapulás alkalmával (90) szelepcsappanókat húznak le, melyek (91) csuklók körül vagy másképen forgathatók. Ezután a nyomólevegő a (92) kamrából a (93) nyílásokon át a (83) fujtatókba bocsáttatik és utóbbiak kiterjeszkednek, míg megfelelő (94) ütközőikbe ütköznek és a (79) fujtatószekrényfödelet lefelé mozogni késztetik, úgy hogy utóbbi a szélládaszekrény (95) nyílását (8. ábra) szabaddá teszi. Minden további nélkül érthető, hogy a szélláda a (86) mágneseket működtető szalagon alkalmazott kontaktusok számának és helyzetének megfelelően működtetik. Ezen eset-